Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599-ig. (Budapest, 1938.)
az apácáknak ítéli oda, egyben V. Istvánnak két, Szecső (Zecheu) és Kartal {Kortol) birtokokról szóló oklevelét érvénytelennek nyilvánítja. (Eredetije Dl. 1490, Budapest oki. I. 347. 1.) ' * 159. 1300 október 19, Buda. István alországbíró előtt az Osl nembeli Péter fia Domonkos és Benedek fiai István és Egyed az Aszófőtől (Ozofeu) északra elterülő birtokrészeket, amelyek a visegrádi vár cserjésével határosak (Pomáznál), minthogy Anya comes fia Nyír-i Ders letette az esküt, hogy azok ősi birtokait, neki átengedik. (Hazai okmt. VIII. 411.1.) 160. 1302 február 18. A fehérvári kpt. előtt a Dudar-i nemesek megosztoznak a magtalanul elhunyt Mihály ispán fia István birtokain, amelyeket a Somogy megyében levő Kaas kivételével az oklevél helytelenül mind pestmegyeieknek nevez, de közülük csak Gyón, (Győri), Vatya (Vathá) és talán Kér fekszenek a megye területén. (Anj. I. 25. 1.) 161. 1302 szeptember 1, Budavár. Wylermus bélakúti apát jóváhagyja a veszprémi püspökséggel és káptalannal a kelenföldi tized és a sasadi földesúri negyed szedésére nézve Antal csanádi pk., Domonkos váci prépost és Pál fehérvári olvasókanonok közbejöttével a ferencrendiek várbeli kolostorában megkötött egyezséget, amelyet 1298-ban Ladomér esztergomi é. ugyan már jóváhagyott, de a per rosszindulatú egyének beavatkozása folytán kiújúlt. A pknek és kptnak a budai várnak a kelenföldi kaputól kiinduló útvonalon és a vár falain belől eső terület jutott le egészen az alsóhévízen levő hídig, amely területen Péter pap, Grifo fia Eberhard, Jekel mészáros, Bertold senator szőlői és Verner fia László szántóföldje terül el; abban a szögletben, ahol a várból lemenő út a fehérvári nagyúttal találkozik, van Gellért fia János orvos szőlője, ez a dézsmálás utolsó határhelye, az ezen kívül levő terület minden dézsmája a bélakúti apátságé. A pk. évenként a kelenföldi Sz. Gellért egyház papjának 5 hordó bort ad, az apát ugyanannyit a sasadinak. (Ered. a veszprémi kpt. magánlevélt, volt Epp. decimae Budenses 9. sz., egy másik még jobban megrongált pld. 11. sz. alatt; regestája Fejérnél VI. 2. 176. 1., v. ö. Hazai okmt. I. 95, IV. 100 és 102. 1. Az oklevelet 1302 szeptember 16-án Antal fr. csanádi pk. átírja, megjegyezvén, hogy az eredetin rajta volt a bélakúti apát pecsétje is. Ennek 1718-ik évi hiteles másolata Esztergomban a prímási világi levéltárban.) 162.