Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Az ostrom 1463 okt.? — decz. 25. Természetesnek találjuk, hogy a király táborába siető horvátországi csapatok Bihács felől siettek Jajcza felé. így a Frangepán Márton vezette contingens.

1 A király hadiútjában úgyszólván a magyar szent korona főtényezői vettek részt. Á főpapság közül Váradi István kalocsai érsek, Vitéz János váradi, Csezmiczei János pécsi püspökök,

2 Gáti Országh Mihály nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, Szapolyai Imre kincstartó, Frangepán István horvát bán,

3 Frangepán Márton, Dengelegi Pongrácz András főpohárnok, Vitovecz János Zagorje comese szlavón bán, Drágffy Bertalan. A testőrségben szolgáltak Kállay Pál, Parlagi György aulae milites,

4 alighanem Vingárti Geréb Mátyás,

5 és hányan maradtak említetlenül a névtelen magyar és horvát vitézek közül? A műszaki csapatoknál lőszer- és hadigépparancsnokként Berendi Back Gáspár csanádi pap,

c később szepesi prépost „decretorum doctor" szerepel.

7 A király esetleg 4—5 nap alatt tehette meg az utat Jajczáig. Ezt a menetelést az akkori utakon, illetőleg ösvényeken eléggé kiadósnak ítélhetjük. A hadak elhelyezése, az ostromterv megállapítása meddig tartott, arra nincs adat. 1 A Frangepán család oklevéltára II. 57—60. „Regni nostri Hungarie corone consequenterque nostro maiestati fideliter complacere satagens" elsőnek gyűjtötte össze hadait, s pénzt és vért áldozott. 1463 november 23. Jajcza. 2 Toldalék VI. 1. sz. alatt közöljük igen tanulságos alagyáját az ostromról. 3 Frangepán Okit. II. 61. 1463, deczember 6. 4 Okit. XVI. 3 Rátkay : Mem. banorum 100; 1. 6 Katona H. C. XV. p. 7. 118., 462. 7 U. o. 618. Szirmay : Szatmár vármegye leírásából (III. 303.) idézik, hogy Gerendi István Jajczán lelőtt egy, a királyra leselkedő törököt s 1463 november 11-én ezért czímeradományban részesült. Ámde Szirmay nem Gerendit, hanem herendit említ, kérdés, hogy a pattantyús Berendi Gáspárnak nem rokona-e, föltéve, hogy Sz. állítása megfelel a tényállásnak. Vájjon czigányok kísérték-e a tábort mint golyóöntők, ezt a kérdést csak azért vetjük fel, mert II. Ulászló 1496-ban Bolgár Tamás czigányvajda sátóraljának erre szabadalmat ad. Pray. Ann. IV. 273.