Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Hunyadi Jánosnak a fiához pártolt. Természetes, hogy byzantinmódra járt el most is, a mennyiben az ellenségből kisajtolta előbb a még a benne rejlő csöpp erkölcsi hatalmat, a mennyiben általa parancsoltatta meg, hogy várai hódoljanak be neki, azután pedig megölette.

1 A szultán gyönge fának utolsó száraz hajtását törte le. Egyet zizzent s a megölt király alattvalói nyugton maradtak. Csak az úri osztálynak különben egymással viszálykodó azon felekezete, mely a királyhoz közelebb állott, menekült mindenfelé. Ki Horvátországba, ki Velenczébe, ki Raguzába s Dalmáczia parti városaiba. Természetes, hogy mindegyik mást akar. Egy része Velencze segedelmével kíván felszabadulni, ha pedig nem vállalja a köztársaság, akkor inkább beállanak töröknek. Az öreg Vukcsics István, Szent-Száva herczege adatokat gyűjt a spalatói menekülteknél, hogy mit is míveltek voltakép a törökök, mikép lehetne egy szomszédokból alkotta liga segedelmével Boszniát felszabadítani.

2 Megtudhatta tőlük, 1 Előadásunk, melynek exakt voltáért nem erősködünk, sok tekintetben ellentétben áll az eddigi egymást átíró hagyományos fejtegetésekkel. Truhelka i. m. 8 — 10. 11. Klaic i. m. 39—44. 11. Érdekes Tomasevics István sírjának s teteme hitelességének v kérdése is, melyet Truhelka tárgyal i. m. 11-—14. 11. Mindenesetre tény, hogy a szultán Jajczán ölette meg június hó derekán a bosnyák királyt, az is föltehető, hogy tisztességgel eltakarította ugyancsak a város körzetében. Truhelka a hagyományok alapján kutatta a tetemet azon a helyen, melyet a nép Kraljev grobnak — királyi sírnak — nevezett. Truhelka az ásatások eredménye alapján csak azt konstatálta hogy a néphagyománytól támogatott sírhelyen egy lefejezett ember csontváza került elő, abból a korból, a mikor Nagy-Lajos király pénzei ott még járták. A ferenczes-barátok jól tették, hogy, mint a bosnyák néphagyomány őrei, ezt a tetemet kegyelettel jajczai templomukban helyezték el. A hivatalos ásatási jelentést a Toldalékban adjuk VI. 10. sz. a. Ujabban fra Augustinus Öicié bosnyák ferenczes, a kitől a történetírás még sokat várhat, tudatja velünk, hogy Fra Branko Szkarica a jajczamelléki prodmilacsjei ferenczes-plébános Jajcza mellett a nép közt megtalálta az „Ercegovina" elnevezést az egyik csúcsra nézve, a Hum hegycsúcs meg úgyis ismeretes volt. Ez az Ercegovina Hervojáról maradt emlékképen. Nem áll tehát az a krónikás beszéd, hogy a szultán Tomasevics Istvánt a mai Hercze govinában ölette meg. * Ljubiő : Listine X. 247.