Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ismerték s utolérték, elviszik a császárhoz, a ki azonnal megölette. A várost pedig a szokott évi adó kötelezettsége mellett kegyeibe fogadta s életöket biztosította. Őrséget helyezett — 7000 embert (?) — az erődbe s harambégnek — a vár parancsnokának — Jussufot tette meg.

1 A második változatban hibás adat, hogy a szultán azonnal megölette a királyt, a kljucsi végepizódot pedig meg sem említi, pedig az hitelesen megállapítható. De nem akarunk abba a hibába esni, hogy elütő, vegyesen igazat mondával elegyítő változatokból egy harmadik verziót állítsunk össze.

2 Egyet azonban meg kell állapítanunk. Mahmud vezér a császár bizalmasa volt. A peloponnesusi hadjáratban Demétriosz spártai deszpotának ugyancsak ő tétetett barátságos ajánlatokat a császár írnoka útján, hogy adja meg magát és a várost: „legjobb lesz neki és a vele levőknek magát és birodalmát bizalmasan a császárra bízni és teljességgel nem ellenkezni vagy ingadozni, mert ennek nem lesz jó vége ránézve". Megadta azután a hitlevelet s másnap a császár fogadta a jelentkező deszpotát, kezet adott neki s tisztességgel bánt vele.

3 Ugyanígy járt el Mahmud bizonyára Tomásevics Istvánnal is, ha ugyan a szultán tényleg megbízta hitlevél adásával. A hagyomány azt mondja, hogy Mohammed 1 Jajcza megkímélése tény. A fiatalságot mindenütt besoroztatta, a vagyonos elemeket kitelepítette s csak a szegénységet hagyta meg a meghódított helyeken. A ferenczes-barátok rendkívüli ügyességgel kivívták híveik megtűrt vallásgyakorlatát. 2 Hogy miképen száll a pletyka, arra fényes példa Werdenberg Hugó cs. biztos beszéde a nürnbergi bir. gyűlésen 1480-ban. Azt mondja Mátyás királyról, hogy voltakép ő az oka a bosnyák király halálának s Bosznia vesztének. „Két testvér volt Boszniában, ő egyiket a másik ellen uszította: Az egyik a törökkel tartott, a kit testvére elűzött, azonban a másik, kit testvére elárult, hitére megadta magát a töröknek, de ez fejét vétette. így járt az áruló is." Tisztára összevissza beszéd ez. István király s ennek nagybátyja, Radivoj, a testvér ! Az áruló meg a bobováczi renegát Radak, a kit a szultán a hagyomány szerint megöletett, mert áruló nem kellett neki. Ebből szövődött a pletyka. Würzburg. Kreisarchiv, Reichstagsakten I. fol. 60 v. 6. Fraknói V. szívességéből. 3 Kritöbulosz i. m. 189. 1. III. könyv 118-121. §.