Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
a bosnyák" követek erről nem is szólottak, csak mentegették urukat, állítván, hogy urok Szendrő várát csak szükségből adta át s bizonyítgatták, hogy a király jó keresztény s kiűzte országából a bogumilokat. Püspököket az igaz, hogy kértek, de csak oly formában, hogy küldjön országukba valakit, a ki a mondottak igazságáról meggyőződjék. S a pápa fog is oda követeket küldeni, de nem azért, hogy engedményeket tegyen, de hogy neki az ügyek állásáról jelentést tegyenek. Ez a levél bizonyság rá, hogy a pápa hitelt adott István Tamás küldötteinek, a mennyiben vagy elhitte, hogy Szendrő elvesztésében kevésbé bűnös, mint Mátyás állítja, akit személyes haragosának tartott. Vagy ha nem is hitte a bosnyák mosakodást — a mi valóbbszínű, — de egyetemes érdekben így látta jónak az ügy elintézését. Ha a korona kérésének a dolgát tagadta is a pápa, meglehet, hogy nem szóltak neki nyilvánosan, de hogy Tamás püspök ezzel a szándékkal jött, azt a későbbi folyományok bizonyítják. Azzal pedig, hogv a pápa legátust küld Boszniába, a bosnyák király határozott sikert aratott. A római kúria követe küldésével egyenesen beléavatkozott a balkáni politika intézésébe. Egyetemes keresztény szempontból érvelt, de a következményekben is felelős érte. A magyar király ösztönszerűleg elhidegült a királyi Bosznia sorsa iránt, mert megérezte a fulánkot, de a pápa ellen, a ki szomszédjaitól fenyegetett királyi hatalmának istápja volt, nem léphetett fel. Haragját egyelőre elnyomta, de megcsírádzott benne a gondolat, hogy ekkép nem jut dűlőre a bosnyák kérdés. Boszniában és Herczegovinában, a hol Tamás István király apósa, Vukcsics István, a maga politikáját űzte, végromlásukat érezték ugyan, mert elűzetésük esetére Velenczében s Dalmácziában igyekeztek menedékhelyet biztosítani a maguk számára, de azért hiányzott belőlük a helyzet józan értékelése. Kapkodtak ide is, oda is, közben torzsalkodtak egymással és szomszédaikkal, nem hittek egymásnak, azért nekik sem hitt senki. Mint a gépezetében megromlott óra, azonkép akadozik a bosnyák politika. 1 1 V. ö. erre nézve Theiner Mon. H. II. és a MDE I. kötet illető helyeit.
