Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

király segítségét s a mi a fő, bizalmát eljátszotta. II. Pius pápához fordult, a ki korának diplomatái között legjobban ismerte a Balkánt. Hiszen „dolgozott szerb, albán és bosnyák ügyekben" s a mennyire egy XV. századbeli renaissance-publicista alaposan lehetett informálva, ő az volt. Mint a kereszténység feje, természetes, hogy fogadta a bosnyák követeket, a kik azzal álltak elő, hogy királyuk mily buzgó katholikus s mily erélyesen üldözi az eretnek bogumilokat. Utasításuk nincs meg, de összevetve a körülményeket, az nem állhatott egyébből, minthogy ajánlkozzanak fel a pápának, kérjenek tőle mindent, hogy valamit kapjanak. A pápa csak úgy, mint az európai hatalmak, élénken érezte, hogy Szendrő várának eleste mit jelent a török hatalom terjeszkedése folyamán. Mátyás király haragjának okát éppen a pápa értette legjobban, s legátusával, Tamás lesinai püspökkel, megvizsgáltatta az ügyet. Tamás István király egyéniségéről, a mennyire egyoldalú töredékes, összefüggésükben meg sem állapítható adatokból ítélni lehet, annyit látunk, hogy gyönge, kapkodó, a körülményeket előre nem érző ember volt, a kit fia István, egy tehetségségtelen

; de nagyravágyó alak s rossz testvére, Radivoj, zgattak. Mátyás nem is egyenesen a királyt, de ez utóbbit okolta Szendrő elárultatásáért.

1 Hogyne bőszült volna fel a magyar király, mikor bosnyák hűbérese 1460 február havában felkínálja országát a velenczeieknek, a kik ildomos módon megköszönik ezt a nem kellemes ajánlatot.

2 1460 (?) április havában pedig megengedi Hasszán basának, hogy bosnyák területen át betörhet Szerém- és Valkómegyékbe, akkor, mikor neki trónja biztosításáért III. Fridrik császárral kell küzdeni. Mindazonáltal Tamás, lesinai püspök, a pápai legátus, a maga dalmát nézőpontjából mindent elkövetett a királyi 1 „Castrum Zendreu non solum in detrimentum huius regni verura etiam totius Christianitatis manibus saevissimorum Turcorum tradidit." 1459 jul. 12. Bosnyák életr. és nemzetr. tanúim, i. h. 2 Dipl. E. M. K. L. 78. 3 U. o. I. 67—73.