Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

XXXVII. 1466. márcz. 10. Koszacsics Isván herczeg értesítése a velenczei köztársasághoz Jajczáról. Velenczei államkönyv 139.1. — Dipl. Em. Mátyás király kirából. II. 5.1. Et che sia el vero, mandai ala Sacra Majesta del lo Re de Hungaria XII. m. Ducati, che '1 me dovesse mandar soccorso de la sua zente, solo per non dar algun affano alla 111. Sign. V., promesseme allhora darme soccorso et ninte fece. Da poy siando vegnudo la Sacra Sua Maesta a Jaize, andai da kii cum la mia zente e lige feci alguni presenti quelli, se rechiedera ala Sua Maesta. Eli per Dio e per mi havi Jaize, perche cum pocha zente non podeva star a campo. Et ozidi el granturco ha grandenissima ira verso de mi per questa tal caxon, digando per el Ducha Stefano ho perso Jaize e non per el Re de Hungaria. XXXVIII. 1466. I. Mohamed szultán hódításairól. Tubero, Lib. VI. §. XII. 225. 1. Deinde Peloponnesum, pulso inde Gaeco rege, occupavit; et demum, quidquid terrarum Istro amne et mari Aegeo atque lonio continetur, cum toto fere Illyrico, praeter maritimam Dalmatiae oram, atque eas regiones, quae ultra Naronem et Vrpanum amnes Hungaris regibus parent, in potestatem redegit: principibus regionem, quos interposita fide ad se evocaverat, nefarie necatis. Verum vti celeriter, ita non sine suo ipsius periculo, tot regna subegit. Nam cum per Illyricum, inexplorato, vtpote securus hostium, regulis, vt dixi, contra fidei religionem interfectis, iter facérét: in eum Nomades Illyrici quos Valochos vulgo dicunt, duce Vladislao Cossicio, e montibus, qui Dalmatas a Moesis dirimunt, decurrentes, impetum fecerunt, atque ita eius