Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

éjjel-nappal folytatott harezban egy hajszálnyit sem engedett a hősiességből s a mit a hitetlenek lerontottak, azonnal befödte és kijavította. Mindamellett Izvornik védői a gonosz ellenség túlnyomó száma és az ostromoltatás huzamossága miatt végső ínségre jutottak és nagy zavarban voltak; szemök mindigaz utakat vigyázta, segítősereg érkezését várva a kegyelmes sah udvarából. Mikor Mahmud pasa a rumilii emirek közül Umur béggel, Iszhák bég-oglu Isza béggel, Mikhál-oglu Áli béggel s más jeles bégekkel megérkezett az említett hegyszoroshoz, azt a tervet találták jónak, hogy szellőgyorsaságú és az utat ismerő embereket kerítvén, előbb tudomást szereznek a vár állapotáról s azután kelnek át a félelmes helyen. A világos eszű vezír terve értelmében tehát az utakat ismerő emberek az éj beálltával útrakeltek és az isteni segély útmutatása mellett a várig érkeztek. A tél hidegsége rendkívüli volt, a levegő tele felhőkkel, a föld színe tele hóval. A hitetlenek a hideg miatt eleven sírba szálltak: a várkörnyékén gödröket ástak a földben és azokba rejtőzködtek. Mivel az ellenség a föld alá rejtőzködött és ott aludt, a bátorszívűek utat lelvén, egészen a vár falához mentek és bekiáltották: „Kié a vár?" A vár őrsége pedig hallván az ismerős hangot, nagy örömmel a vár falára jött és ezt a feleletet adta: „A felséges padisahé!" Ezek pedig így szóltak: „Buzgóan és vitézül küzdjetek a hit ösvényén, mert kéthárom nap múlva megérkezik Mahmud pasa az országokat hódító sereggel s Isten segélyével segítséget hoz. Ne csüggedjetek és az ellenség visszaverésében ne mulaszszatok semmit; mert nyomorúságtok éjjele végéhez ért s reményetek hajnalának hasadása közel van. E néhány napon még kövessetek el mindent s örvendjetek a pasa érkeztének." Ilyen szóváltás után eltűntek a vár mellől és szerencsésen megérkezvén a pasához, elbeszélték a történteket. Amott pedig a várbeli nép napfölkeltekor megtudván a nagy szerencsét, az öröm dobját megverette, az „Allah ekber!"

1 1 Azaz : „Allah a legnagyobb".