Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

felé mennének, az nagy kerülő volna s meglehet, hogy addig a várat veszély érné. Midőn a bégek, gyöngeségüket elárulva, a lehetséges dolgot a lehetetlennek színében tüntették fel, elbocsátották őket, maga pedig sátora belsejébe ment, a földre borult s könnyezés és sóhajtozás közben alázatosan fohászkodott Istenhez. Alázatos kérésének és forró imájának eredménye az volt, hogy isteni sugallat következtében a hadicselhez való folyamodást határozta el. Tehát azon okos eljárást követte, hogy egy hitetlen martaioszt, a ki tapasztalt, próbált és a szélnél is gyorsabb volt, maga elé hívatott, e mellé egy, a futóparipánál is gyorsabb szolgáját adta és gazdag timárt

1 ígérvén nekik, megparancsolta, hogy a mint bírnak, siessenek erdőn-bokron keresztül a várhoz s annak az innenső hegyi bástyájánál kiáltsák be a várba: „Három napig még tűrjetek minden fáradalmat, tartsátok magatokat erősen, mert íme a padisah megérkezett." Azok tehát a parancs értelmében mentek és megérkeztek. Midőn kiáltásuk a hitetlenek fülébe jutott és a várbeli hősök „Allah, Allah" kiáltást hangoztattak s örömükben verték a dobokat és harsogtatták a trombitákat, a hitetlenek így jajveszékeltek: „A török megtámadott bennünket, három oldalról rohant reánk, már ideérkezett!" S ez ijesztő hír egészen leverte őket. Mikor a megvetett és nyomorult országnagyok, t. i. a szerencsétlen király tanácsosai, kik katonáiknak e levertségét és megzavarodását látták, hírt adtak a királynak s ezt mondták: „Ha e hír valóban igaz, a törököknek ellenállni lehetetlen, ezért a törököt hagyva, még idejekorán meg kell menteni fejünket; s ha nem igaz is, seregünk le van verve, főkép a vár vívásában kimerült. Nincs semmi haszna, hogy még tovább is itt vesztegeljünk". A király ezt mondta: „Mivel így áll a dolog, holnap rohamot intézünk. Ha elfoglalhatom : lerombolom és fölégetem ; ha pedig erőm nem lesz elégséges szándékom kivitelére: eltávozunk". Tehát ilyen levert állapotban rohamot intézett a vár ellen, — dehogy roham volt az, sőt inkább hátrálás ! 1 Azaz ; hűbérbirtokot; ilyet leginkább lovas katonák kaptak.