Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Luccári szül. 1551-ben, f 1615 máj. 22-én. A köztársaság rektora volt, tanácstag, diplomata, művelt olvasott ember. 1604 jan. 1-én keltezett élőbeszédéből értjük, hogy a senatus engedelmével végig kutatta a levéltárakat. De őszintén megvallja, hogy a teljes anyag feldolgozására nem elég egy emberöltő s ő kivonatokat, ristrettokat készített. „Valamint az állati testből, ha kivesszük a csontját, hiábavaló anyag marad, azonkép a történelem is, ha egészben vagy részben elnyomjuk benne az igazságot, hiábavaló, fölösleges szóhalmaz", így ítél a levéltári anyag fontosságáról. Jajczát illetőleg megjegyzi, hogy Mátyás király visszafoglalta. Érdekes a krónika annyiban, mert Bosznia elvesztését 1463-ig különféle hagyományok alapján tárgyalja; korrertdí adatai nem pontosak. Hiszen 137 év mult el Jajcza elfoglalása után, mikor az anyagot vizsgálta s a Bosznia elestére vonatkozó ristrettokat összeállította. A mi Mohammed szultán 1463-iki hadjáratát illeti, azt jobbára Chalcocondyles után adja, az előzményekbe azonban ő toldta belé, hogy Tamás fia, István, az utolsó király megfojtatta az apját, azt híresztelvén, hogy szélütés érte. Ezeket a híreket akkor az özvegy királyné pártja terjesztette. Elmondja azt a legendát is, hogy Mohammed szultán csuhában belopódzott Szutjiszkába, a bosnyák kir. udvarba, hogy kikémlelje a viszonyokat, de egy Göjak nevű kenéz megismerte. A király le akarta kötelezni a szultánt s nemcsak hogy nem bántotta, de ajándékkal hódolt neki. A fia ezért ölette meg az apját. Mátyás királyról is beszélték, hogy a török táborba lopódzott álruhában. Luccarinak ez a betoldása inkább prózába szedett vitézi ének, melynek csak az a positiv alapja, hogy a bosnyák kir. házban egyenetlenség dúlt s ezért jutott véginségre országok is. 9. L. Tuberonis Dalmatae Abbatis Commentariorum de rebus suo tempore, nimirum ab anno Christi 1490—1522 in Pannónia et finitimus regionibus gestis. libri XL A Mátyás haláláig terjedő rész praeludium. Magáról azt írja a szerző, hogy ne azt nézzék, miképen ír, de hogy miL Schwandtner P. II/I. 101—381. 11. Az Okit. VIII. XXXVIII. sz. a közölt részletek ugyan nem bővítik tudásunkat, de a teljesség okáért közölvék. Tubero számos följegyzést használt Raguzában s Bosznia végső napjairól a ferenczes barátok hagyományai alapján ír. A ferenczes krónikák közül Fra Nikola Lasvanin (Lasvai Miklós) krónikájában van egy betoldás „Bosnia Captiva"