Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

urak: Garaiék elsősorban vitéz katonák, de királyokhoz még akkor is hívek, ha az ellenállás jogával élnek. Ahhoz, hogy királylyá legyen valamelyikök, nem elég erősek, mert mindegyik sajnálta a másiktól a hatalmat. Két csoportra oszlottak Lajos király halála után: az egyik a nápolyi Anjouk pártján vélte boldogulását: a horvát-bosnyákdunántúli magyar velük tart, holott a Duna-Tiszamenti, s a felvidéki urak a continentalis Nyugathoz csatlakoztak. Elszánt ember van mindkét párton, kegyetlenek, de szavukat inkább állják. Vannak mindkét felekezeten férfias jellemek. A horvát urak közül a Frangepánok, noha loyalisok a magyar korona iránt, inkább földközi-tengeri politikusok. A Subicsok, s a többi főúr meg nemes, letöretvén a saját dinasztikus kisérletezésök, a XIV. század dereka óta a szt. koronához hívek. Pártot ütnek, de együtt a magyarsággal. Sok közös vonás van köztük, s a magyarok közt, de a színtéri viszonyok mostohasága alattvalóikkal szemben keményebbé teszi őket, távolabb élvén a központtól. Természetes az a törekvésük, hogy a mostoha dalmát terra ferma vidékéről a jobb sziavon részek felé gravitálnak. Ezektől elüt a bosnyák oligarcha. Egyáltalán nem komplikált jellem. Egyénileg bátor s vad mindegyik. Hegylakó pásztor alattvalóik cseleit alkalmazzák, s mint a vadász a vadat, azonkép csalja tőrbe ellenségét. Irgalmat nem ismer, hisz vallása sem tanítja rá. Szerencséjében elbizakodott, bajában megalázza magát. Külsőleg megbékél halálos ellensegével, de megbocsátani s feledni nem tud. Hiú, tettető minden kényúr. Azonban a bosnyák dinaszta ravaszsága mellett naiv. Alapműveltsége nincs, nem is lehet, honnan vegye ? Ha aztán tapasztal, lát valamit, azt átviszi azon nyersen uradalmába. A mi az akkori műveltségi fókust illeti, csak a dalmát városokból, Raguzából s Velenczéből kaphat embert, írástudót, építőmestert, mert ugyanabból a forrásból merít jórészt a horvátság is, melynek azonban rendelkezésére áll a Nyugat s a mennyiben előrehaladottabb, a budai királyi udvar is. Ha aztán alkot is valamit egy ilyen főúr, naivitásában menten különbnek tartja magát. Szenvedélye és érzése őseredetiségében nyilat-