Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

Az ország ekkor már gyöngeségének teljes tudatára jutott. Tisztában voltak vele, hogy a király, ha meg akarja tartani az országot, nemcsak kénytelenségből, de kötelességszerűleg tartozik megnyerni a szomszédok szövetségét. A győztes Magyarország föltételek nélkül kaphat szövetségest, a szövetséget kereső, meggyöngült Magyarország természetesen kénytelen elnézni, hogy kapcsolt részei másutt keresik boldogulásukra a kiutat. Ki ne értené a horvát urak eszejárását, mikor hívek ugyan a szent koronához, de csak addig, a míg az erős fejen ül.

1 Ha Magyarország hathatós védelmet kíván, meg kell adni a módját, hogy az osztrák főherczeg elzárja a török elől friauli, krajnai és karintiai határait. Ezt csak úgy teheti sikeresen, ha Lajos király végvárait akképen védelmezi, hogy ellátja élelemmel s őrséggel. Magyarország ezen az úton viszont fölszabadul terhes kötelezettsége alól s határait támadólag is megvédheti. Ámde ki ne értené, ha ezért — a maga jól fölfogott érdekében — tett szolgálatért, az imperiumnak egy része a déli határon apránkint az osztrák főherczeg kezébe jut. Előbb condominium véd- és daczszövetségi alapon, azután átháramlás via facti, ez a jövő állott a magyar-horvát végek előtt.

2 Ferdinánd főherczeg érdeklődése a birtokaival szomszédos horvát véghelyek iránt Nándorfejérvár elestét meg1 L. erről Frangepán cs. oki. II. XLI—XLV. 11. és Fraknói V. Magyarország a mohácsi vész előtt czímű, a maga nemében mintaszerű feldolgozását. 1884. Szt. István-Társ. házi ktára. 2 Okit. CCXVI1. Istvánffy elbeszélése, mely annyi félreértésre adott okot. Istvánffynak abban igaza volt, hogy II. Lajos országtanácsi végzés alapján tárgyalt sógorával az „illyr" (horvát) végvárak dolgában. Csak abban nem volt igaza (mindig évszám nélküli convolutumokból dolgozván), hogy Zengg, Kiissza, Jajcza már 1522-ben német őrséget kapott. V. ö. Frangepán cs. okit. II. i. h. Ez a német-osztrák-magyar együttműködés ugyan megindult a dalmát-horvát területen (Istvánffy VII.), de más alapon. Egyfelől a magyar rendek még nem egyeztek bele, hogy Ferdinánd őrséget tartson Horvátországban (Szalay L. Mo. 1. IV. 42—43. 1.), másfelől Ferdinánd főherczeg pénzügyi viszonyai csakoly ziláltak, mint a II. Lajos királyéi. 1523-ban 11,454 lb. fillér (u. a. tallér) a hiánylat. (K. Oberleitner : Őst. Finanzen stb. Archiv f. öst. Gesch. XII.)