Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ccxv Ugyancsak ezek a háborúra önként utaló körülmények állanak fönn a törökökre nézve is; Jajcza mellett kell elvonulniok, ha Bocsáczra igyekeznek, melyet saját érdekökben kellett megerősíteniük.

1 Ezért jár minduntalan a híre, hogy a török Jajcza ostromára készül.'

2 Ebből a helyzetből önkénytelenül folyik, hogy a magyar külpolitika vezetői immár a birodalom fennállása érdekében elhatározzák, hogy Jajcza (és természetesen Nándorfejérvár)

3 ellátása érdekében külön (particularis) követséget menesztenek a pápához, a római-német császárhoz és a lengyel királyhoz, a kikkel ezirányban tárgyalni s concret megállapodásra jutni tartoznak.

4 Már a nemzeties fölfogású pártban is megingott az önbizalom, érezték, mert érzés az s nem számítás, hogy egymagában ez a nemzet nem bír a törökkel. Az állapotokról a vén Bornemissza János, az egyik királyi gyám, adja a legtisztább képet. Nem ismeretlen ez a határozott hangjánál fogva talán túlzásnak vélelmezhető jelentőlevél, melyet a lengyel királyhoz intézett. Pedig nem túloz. Ránk tisztességes, tapasztalatokból leszűrődött ítéletű, szókimondó embernek a benyomását teszi. Az sem lepheti meg az embert, hogy kortársai közt akadt, a ki meggyanúsította az alacsony sorsból fölvergődött királyi mindenest.

5 1 Okit. CLXXXIX. 8 Okit. CXCI—CXCII., CXCVIII. Je

z

eróról, hogy 16 ezer aranyat küldenek Jajcza megerősítésére, kötve hiszszük. 3 Nándorfejérvárról azért esik kevesebb szó, mert élelmezése a Duna és Száva felől nem járt annyi nehézséggel. 4 Okit. CXCVIII. 1519. bácsi végz. XXXVIII. sz. a. s Horvát István: Werbőczy emlékezete. II. köt. 118—125. pont egykorú, 1526. évi feljegyzés alapján azt írja Bornemissza Jánosról: A legfukarabb szerző, jövedelméből semmire sem költ. Budán nem építtet semmit. 0 az udvar provisora (élelmezési főnöke). Ez látja el a király s királyi kamarások kis havi asztalát, ebből fizetik a szolgákat s kegydíjasokat, valamint a királyi palotát. Bornemissza nem főzet, a kir. palotán nincs egy ép ablak. Ha esik az eső, a csöveken kiszivárog, úgy bánik a pénzzel, mint a magáéval, s mindig azzal áll elő, hogy ő nevelte s őrizte a királyt. Parasztból lett nemessé, egész életében ingyen élt, mert nem kellett semmivel sem törődnie. A külföldi segély.