Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

lényegileg csak az derülne ki, miről eddig is annyi részlettel számoltunk be: nincs katona, mert nincs elegendő pénz és élelem, tehát a végvárakat folytonos veszedelem környékezi. 1514—1520-ig nincs rá egyenes adatunk, hogy Jajczán ki volt tulajdonképen a bán, illetőleg kik a bánok. Horvát-Szlavón-Dalmátország közigazgatása voltakép a szlavón és horvát al-bán, bánhelyettes: Batthyány Boldizsár kezén van, mert grabarjai Beriszló Péter veszprémi püspök, kincstartó, bán, zenggi kapitány, mint „banatus regnorum Dalmacie, Croacie et Slavoníe" prefectus valójában, katonai főparancsnok, noha 1514 óta már bánként szerepel. Mint ilyennek a jajczai végvár ellátása, védelme az tisztéhez tartozik. Meglehet, hogy a király egyes főtiszteket megbízott bánsági teendőkkel, mint 1519-ben Paksy János kapitányt, de hogy a törvény értelmében két bán lett volna 1520-ig, annak nyomát nem találtuk. Ott kell fölvennünk a fonalat, a mikor Ulászló király tanácsadói, halálát megelőzőleg országgyűlést hívtak össze. Az országos rendek ekkor (1516 III. 26.) két héttel Ulászló halála után fölszólították Batthyány Boldizsárt, a helyettes szlavón albánt, hogy testvére, Benedek budai kirátyi várnagy segedelmével lássák el Jajcza várát.

1 Meglehet, hogy Budáról még 1516 márczius havában küldtek élelmet Jajczába, ámde a törökök elfogták a szállítmányt s a kísérőket levágták, meglehet azonban az is, hogy éppen e baleset alkalmából kapták Batthyányék az említett rendeletet. Budán, a hol Jajcza elestét már majdnem bizonyosra vették, nagy költséggel újabb élelmiszállítmányt állítottak össze s új csapatokat szerveztek. Fölötte kétes volt az ilyen ellátás, illetőleg csapatbevonulás, de ezt a fontos ügy érdekében meg kellett kisérleni.'

2 Horváth Márton és Zolthay János bízattak meg a vállalat kivitelével.

3 Velgncze is épp oly tisztán látta Jajcza veszedelmét, pénzt és katonát ők is ígértek.

4 1 Okit. CLXVI. 3 Okit. CLXVII. 3 U. o. CLXVIII. 4 Marino Sanuto. XXII 132—3, 556.