Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ccv kapuit, de az is előrelátható volt, hogy a pápa minden jó példaadás mellett sem összpontosíthatja a kereszténységet erre a czélra. A török birodalom keleti és egyiptomi szárnyain folyó harczok s belső forrongások kedveztek a békének, mert Konstantinápolyban ugyan szívesen vették, ha az északi határon eredményesen támadnak a pasák, de nagy háborút nem akartak. Bali bég s a többi vállalkozó szellemű határszéli pasa Konstantinápoly egyenes részvétele nélkül mégsem vehetett erőt Magyarországon. Azután Konstantinápolyban is voltak a határszéli „hős" pasáknak irigyeik, a kik nem jó szemmel nézték sikereiket. Magyar keleti diplomatáink, a derék Bélay Barnabással élükön, erősen dolgoztak a megegyezés mellett. A curia alaposan ismerte a helyzetet, de a török az ekkori zavaroknak kelleténél nagyobb fontosságot tulajdonítván, óhajtotta megakadályozni mindenkép a magyar-török közeledést. A törökök ajánlatait utasítsa vissza a király — így ír a pápa 1516 január 27-én

1 — ne higyjen nekik, majd ő mindent elkövet a keresztény fejedelmeknél, hogy a török elleni offenzíva sikerüljön. Ámde Jajcza védelme mégis csak Magyarországra hárult elsősorban, az „európai liga" eszméje, sajnos, mint eleddig, mindig papirost példázó Ígérvénynek maradt. A beteg Ulászló király halálra válása utolsó idejét a Jajcza sorsán való aggodalom keserítette el végkép. Az országos rendekre s az ifjú Lajos király egyik gyámjára: a „vén Bornemissza" Jánosra maradt a méltán féltett várnak a gondja. 1 Pray i. h. 109—111. 1.