Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

nek volt a fia, a ki a mi atyánkfia, és testvére volt László magyar királynak, ezen említett Albert atyánkfia fiának. Ezért van nekünk jogunk a magyar királyságra. Ezen királyság azonban, a melyhez Csehország, Morvaország és Szilézia tartozik, minden tekintetben oly tökéletes, hogy semmije sem hiányzik és egyetlenegy ország mögött sem áll. Emberben, lóban, sóban, érczben és mindenféle élelmiszerben gazdag, gazdagabb mint bármely másik provinczia és a hitetlenek ellen való vállalatokra legalkalmasabb. Mi tehát arra gondoltunk, hogy a legnagyobb előny volna úgy ránk, valamint az egész kereszténységre nézve, hogyha mi Máriát, ama király leányát, a ki körülbelül 6 éves, amaz egyik fiúnkkal eljegyeznénk, a ki Ausztriának fejedelme és herczege és német családi birtokok tulajdonosa és hogyha mi Katalin lányunkat, a ki jelenleg a mi kath. testvérünknél van, a magyar király fiával, Lajos király fiával jegyeznők el, a ki most körülbelül 3 éves. Ha a mi szándékunk szerint az előbb említett magyar király Dalmácziához hozzájut, akkor a mi közös ügyeink mindenképen annyira megszilárdulnának, hogy egy versenytárstól sem kellene félnünk s Dalmáczia birtoka által, a mely Nápolyhoz oly közel fekszik, a mi összes területeink egyesíttetnének. Azonfelül a magyar királyság felől is biztosak volnánk, ha az ifjú király életben marad és a mi lányunkat veszi el, mert ennek maradékai a mi vérünkből valók. Ha az ifjú király, a mit az Isten távoztasson, meghalna, akkor az ország a miénk úgy az ő halála után, mint a mi szerződéseink értelmében és annál könnyebben jutna előnyös úton miránk, hogyha őt egyik leányunkkal összeházasítanók. Ez esetben minden vérontás és viszály nélkül történnék a birtokbavétel és hogyha a magyar királyság és Dalmáczia velünk van összeköttetésben, akkor abban a helyzetben volnánk, hogy a katholikus Felségnek nápolyi királyságában gyorsan és könnyen segedelmére lehetnénk és neki arra nem kellene nagy gondot viselni. S a mi minket illet, biztos lévén a nápolyi királyságból Dalmáczián át a mi országunkba való oda- és átmenés, Ő katholikus Felsége onnan minket szintén megsegélhetne és ha köz-