Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

a törökkel, t. i. a nekik szállított eleséget megtámadják, előre megtudván a teherszállítmány útját, azonkép lesnek rájuk is a törökök. Ezeknek kellett aztán elébekerülni. Zsákmányoló útjaikra gabonát, lovaiknak abrakot és pénzt is kaptak. Annál érthetőbb ez a harczmód, hiszen a Jajczát környező elővárak: Koszorúvár s Bocsácz felől folyton lesett rájuk a török. Ha a jó szerencse kedvezett nekik és zsákmányt hoztak, pénzt kaptak érte. 1507 augusztus 16-án lovakat szereztek, ezért 1 frtot kaptak. A nagyságos asszony : Székely Miklósné — Orsolya asszony — úgylátszik a várban lakott az urával, mert egy ízben 42 dénárt adott ki neki a várnagy. Jellemzi a számadás módját, hogy egy 20 frtos tételt nem tud elszámolni, erről azt mondja, hogy bizony Isten 3 frtnál több nem maradt belőle. Hírszerzésre használta. Az úr s a legátus (követ) asztalára tett költségeket nem jegyezte, „belátására" bízza az úrnak a megtérítést. Kissé részletesebben szóltunk a várnagykodásról, mert bizonyság, hogy a bánok magángazdálkodása teljesen megfelel az országénak, vagyont ebből nem szerezhettek. Elvérezni, éhezni s hitelezni az országnak nagy feladat, ennek pedig, becsületökre legyen mondva, átlag meg is feleltek a bánok.

1 Székely Miklós volt a kettő közül pénzesebb.

2 mely kapitánynyal, úgyszólván napidíjas rablók. Lovat emelnek el, asszonyokat, gyermekeket, munkásokat rabolnak; 3. török martalóczok, a kik rendes gyalogságot alkotnak a török végeken. Iszkender pasa, Bosznia kormányzója „gospodar bosanski" 1486 augusztus 20. fra Andzso (Angelus) Zvizdovics franciscanus rendfőnök részére szabad járás-kelést engedélyez s meghagyja, hogy HH m8pruu HH uf spuub, HH M$pmoji(o)cb ne bántsák, sem török, sem hitetlen (keresztény), sem martalócz ne bántsa. Ez utóbbiaknál tehát nem veszik tekintetbe, hogy ki micsoda hiten van. W. M. aus Bosnien IV. 394. 1. A martalócz szó, martalósz oo martolosz oo martoloc szerbhorvát közvetítéssel „martclos, martöloz" „martoluz" jutott a magyarba. A szerb horvátba és szlovénba az oszmanli nyelvből került, az oszmanli szó. Az oszmánok a görög áfxaptüjJióc; „bűnös, gonosztevő" szót alkalmazták a csapataikon. Melich János közlése. 1 Okit. CXXIII. 2 Okit. CXXXVIII. Legalább ő is ad kölcsön 50 frtot bántársának 1508. IX. 20.