Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

volt, azért az oldalas jobbára megromlott. Az egyik oldalas háját a kutyáknak vetette, az élvezhető részeket elküldte a szomszéd várakba. Só azonban elegendő volt. Három többé-kevésbbé telt hordó van a pinczében, akadt ott egy féledényre való eczet, egy hordóban egy kis olvasztott vaj. Az evő- és főzőeszközök közt 12 apró, 4 mély s 3 óntálat jegyzett föl, azonkívül 2 cseber, fapalaczk, 3 tűzrevaló vasfazék, egy fából való borstartó s egy rozoga, ruhamosogatásra való dézsa került elő a szertárból. Leveses ételeket s borsos húst főztek tehát a tiszteknek, a kik bizonyára külön étkeztek, a legénység a maga kanalával merített a közös tálból. Az étkek sora ez lehetett: leves, sóban főtt marhahús, borsostokány, bárányhús főve és sütve és kenyér. Besózott marhahús, kemnülönben füstölt oldalas és szalonna alkotják az élelem derekát. Jajczában volt a központi éléskamra, innen szállíták el kiradzsik (lovas martalóczok) a gabonát, olajat, szalonnát, egy hónapra való marhahúst. A petyi erődített sáncz, valamint a többi vár is 15 abrak gabonát kap egy hónapra, szalonnát fél hónapra, bárányt pénzen vettek. A martalócz, illetőleg kísérő átlag 2 dénárt kap s friss szalonnát élelmére. Egyébként teher (tovar) szerint fizetik a. lovat. Ezek a martalóczok — békében fegyveres kísérői az élelemszállításnak, hajtók — inség esetén szereznek élelmet, bejárják a vidéket s az ellenséges területet is megnyomják s ők az exploratorok, illetőleg kémek.

1 Úgy, a hogy ők bánnak Ejsz. ny. Boszniában 5 ko. tengerit varicáknak (varicsák) neveznek, 113 litert értenek alatta. Éjsz. Boszniában „sapul"-lal mérik, 56 literes mérték neve merica (mérő). 1 Kalauzok és kémek a török világban. Takáts Sándor derék közleménye ezt a tárgyat minden oldaláról megvilágítja. Századok 1913. Ugyancsak Takáts Sándor ; a magyar gyalogság megalakulása czímű (Budapest, 1908)— bármit mondjanak is kritikusai — alapvető munkájában a martalóczoknak egy külön fejezetet szentel, 122—31. 1. Martalóczoknak nevezi a szerb és bosnyák vlachokat, vagyis hegyi pásztorokat s három fajtáját különbözteti meg : 1. kir. zsoldon fogadott martalóczok, A XVI. században ruhát és 2 frt zsoldot kapnak, hivatásuk : a portyázás, kémlelés s kísérés, mint rendőri szolgálat; 2. szabad martalóczok, a kik esetről esetre a zsákmányból leendő részeltetés mellett szerződnek vala-