Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

ták, mert birtokban meggyarapodtak. Megváltozik viszonyuk a bosnyák bánsághoz 1353 után, mikoron Kotrománovics István fiatal unokaöcscse: az eszes, fortélyos, kitartó s a politikai konjekturákat értékelni s felhasználni tudó Tvartko (1353—1391) kezdi meg 1354—1370-ig nem éppen szerencsés uralkodását. A fiatal, anyja gyámsága alatt kormányozgató bánnak I. Lajos magyar király, Kotrománovics Erzsébetnek az ura, a főtámasza. A bosnyák urakban a hívségnek, mint erkölcsi fogalomnak az érzete nem jutott kifejezésre s csak akkor hódoltak be, ha erős kéz szorítja őket engedelmességre Az egyes nemzetségek a maguk érdekei szerint, részben egymás, részben a bán s pártja ellen csoportosultak. Lajos királyunk extensiv déli s délkeleti, majd lengyel világpolitikájával szemben a bosnyák területi alakulás folyamata kevésbbé tűnik fel, mindazonáltal az Anjoukat közelről érdeklő személyes vonatkozások oly érdekes keretbe illesztik ezt a magyar határmenti államalakulást, hogy egyes részleteit is értékelnünk kell. Csak azért nem szentelhetünk bővebb teret ebbéli fejtegetéseknek, mert könnyen elveszthetnők a fonalat, míg fölvett tárgyunkra térnénk. Hogy I. Lajos magyar király, mint Tvartko bán nagynénjének a férje, bizonyos patriarchalis felsőbbséget gyakorolt a Kotroman-családdal szemben, ez közelebbi adat nélkül is feltételezhető tényköiülmény. A politikai felsőbbséget, illetőleg a magyar korona souverainitását, ha átvitt értelemben is, két mozzanat tette mintegy kötelező feladatává a királynak. Egyik a vallás kérdése. I. Lajos király a róm. kath. hitnek a zászlótartója, a bosnyák birtokos társadalom s az uralkodó báni család pedig patarén (bogumil), ha még úgy hántorgatja is katholikus érzelmeit. A patarén vallás szerepe a kulcsa a középkori bősnyák állami psychenek. Ezért nem fejlődhetett a vérségi összeköttetés mellett sem bensőséges viszony a két dinasztia között. A másik ok, a mely folytonos súrlódásra vezetett, az a körülmény, hogy a szávaalji határterületek : Dubica, Szana, Orbász megyék, a szávaalji Szlavónia bizonytalan határai a XV. században úgyszólván összenőttek a bosnyák alsó