Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

VIII. FEJEZET. Közszellem II. Ulászló király korában. — 1504. évi költségelőirányzat a végvárakról. — A jajczai bánok gazdálkodása. — Sztrezsemlyei György, Székely Miklós. A jajczai barátok. — Eleiem és gazdálkodás Jajczán. 1508. — Cambrai liga és Dalmáczia. — Perényi Imre nádor s a végek. — Beriszló Péter harczai. — A római curia magatartása. Tizenhárom esztendő fejleményeiről szándékunk e fejezetben számot adni, tekintetbe véve mindazt, a mi fontosabbat tudunk a törökkel kötött békétől (1503) II. Ulászló király haláláig (1516). A XVI. század első évtizedében főhivatalokat viselt egyéniségek értékéről, jellemökről, ha nem is állanak mindenben kielégítő és pártatlan adatok rendelkezésre, de a ki ért a levelek olvasásához, megérti, hogy ki közülök a „hazafi". Hazafi akkor, ha az ország sorsát legalább is annyira tartja, a mennyire a magáét. Ha azután ilyen kerül valamely szervezet élére, működése tartamára sikerül a rábízott értéket megőrizni. így áll a dolgok rendje a ráczországi (nándorfejérvári) s a bosnyák (jajczai) végvidékekkel is. Ha gyönge a főtiszt, a már amúgy is megindult bomlási folyamat annál gyorsabban vezet az elmúlás felé. A mily arányban gyöngülnek azután a magyar birodalmat védő végvárak, annál szembetűnőbb a budai külügyi politikának az a szükség parancsolta irányzata, hogy a nyugati és északi hatalmaktól kapjon segítséget. Pedig a nemzet gyökere ép, de a társadalmi, gazdasági s politikai forrongás a két országot uralta Jagelló Ulászló gyönge egyénisége alatt éppen akkor vagy azért állott elő, mert Mátyás halálával az európai politikának az a tényezője tünt el, a kinek akarata volt. Jól mondja Giustiniani, a szellemes velenczei követ Ulászlóról: „homo est rectus, quam rex", magyarán: vezetik, de nem vezet.

1 Csak természetes tehát, hogy a másodrendű akaratok harcza állott be, melyet a 1 Marino Sanuto IV. 860. 1. Közszellem II. Ulászló király korában.