Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

járó büntetésbe esnek és összes javaik kir. adományozás alá háramlanak. Régóta ismert igazság, hogy a züllés korában alkottatnak a legradikálisabb törvények, melyek, ha lelkiismeretesen hajtatnak vala végre, bizonyára üdvös visszahatást idéztek volna elő. Csakhogy az Ulászló király idejében működő törvényhozás, noha fölismerte a bajokat s jó törvényeket hozott, nem tudta megorvosolni a vitalitás nélkül szűkölködő beteg végvidéki szervezetet. Mindinkább tért foglal a gondolat, hogy ilyen körülmények között Boszniát csak a többi keresztény fejedelem segítségével lehet megtartani.

1 A budai udvart e részben nem érheti szemrehányás. Jajcza birtoklásának fontosságát átérezték a király tanácsadói. Azonban hiába mondja ki a törvény, hogy Jajczát el kell látni élelemmel, mikor nem volt. Bosnyák Illés, egyike a derekabb jajczai várnagyoknak, ismételt utalással a várkerület nyomorúságára, végre kieszközölte, hogy a lanyhán fizető szlavón birtokosokra keményen ráírattak Kanizsay György horvát-szlavón bán útján.

2 Ekkor Grabarjai Beriszló Ferencz, Dobor örökös főispánja s a Posavina [Száva alja vidék] ura, a felesége : Brankovics Vuk özvegye Borbála útján is gazdag dinaszta ment be bánnak Jajczába.

3 Oda tényleg hazafias és módos ember kellett. Mert nemcsak az őrségnek s a háborúnak kellett gondját viselniök, hanem a „törökök torkában vergődő lakosság" összes ügyei rájok szakadtak. A jajczaiak annyira elszegényedtek, hogy mentesek a szlavóniai harminczad fizetése alól.

4 Immár az ország és a hazafias országlakosok is érezték, hogy Jajcza veszedelme nem csupán a korona 1 Okit. LXXXVIII. 2 Okit. LXXXIV. 1498. VII. 14. 3 Okit. XC. Nagy szerepet játszottak azok a praedialisták, a kiknek védő uraik u. sz, bérletre „pro certo tempore" kiadták váraikat. Marino Sanuto II. 1000—1002.

tl. Velenczével rögtön „jó lábra" helyezkedett s jó szomszédságot tart dalmácziai főtisztjeikkel. 1499-ben nagy bizalommal néz a török invázió elé, annál inkább, mert a király s Albert lengyel herczeg a Száva felé irányíták segélyhadaikat. 4 Okit. XCI. A Jajcza veszedelme felköltötte közérzés.