Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

részint Budáig fölvergődött koldusokon segítenek, köztük egy vak horváton.

1 Jajezáról s a többi várból szegény tönkrejutottak, valószínűleg nyomorékok jutottak el a királyig, a kiken okvetlenül segíteni kellett. Még Ujlaky Miklós király özvegye is kapott 100 frtot bizonyára valamelyes követelése fejében. Mindezen apró részleteket bármily ügyes összeállításban mutatnók is be, mégsem kerülne elő az a kép, melyet maga az ország alkotott magának 1498-ban, hogy miként kezelik a végvárakat.

2 Tudják a rendek, illetőleg az erre vonatkozó törvényes rendelkezések előadói, hogy a végvárak olyan elhagyatottak és omladozófélben levők, emberekben, élelmiszerekben és hadifölszerelésben annyira fogyatékosak, hogy naponként veszedelemtől kell tartaniok. íme tehát egykorúak ít-élnek afelől, hogy a magyar kincstárnak a végvárak fenntartását illető, föntebb elősorolt teljesítményei elégtelenek. A bajok okát abban látják, hogy a tisztek, a kik az élelmiszerek beszerzése, fölszerelése és egyéb szükségletek előállítása bízatott „javakban nem bővelkedtek" vagyis nem fizették meg a tartozást s a mi még nagyobb baj, „a hadimesterségben" nem is „jártasak". Gondatlanok, veszendőbe engedtek sok kincstári vagyont. Ezért olyan jómódú tiszteket ír elő a törvény, akik értenek a hadi mesterséghez, gondosak és vagyoni felelőséggel tartozván évenként mindenről indokolt számadást tenni kötelesek. A várak administratiója oly hanyag volt, hogy a végvárakból, nevezetesen Nándorfejérvárból és Jajczából, puskákat, ágyúkat, hadi szerelvényeket, élelmet minden indokolás nélkül elvittek. Senki ennek a gazdáját nem tudta. A törvény ezekre az országos vagyonpusztítókra, illetőleg eltulajdonítókra halálbüntetést és ingatlanaik elkobzását rendeli. Hazaárulásnak tekinti ezt a bűnt s törvényes elmarasztalás mellőzésével nyilvánítja kincstári vagyonnak a tolvajok magán vagyonát. 1 Vájjon a népies hősköltemények elmondói közé tartozott-e ez a guzlár (lantos), nem tűnik ki a jegyzékből. 2 1498: III. végzemény 33—35. §, 42—43. §. Végvárak állapota 1498-ban.