Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

apródonként. 1496 végén még mindig fennmarad követelésként 1200 frt, melynek kifizetését a király az országos adóból igéri.

1 Ez a tipikus eljárás. Mindamellett megjegyzendő, hogy a határos császári várak pénzügyi kezelése nem sokkal különb, de még a törökbírta erődöké sem. Csakhogy a császári területen nagyobb a biztonság s jobb a közigazgatás 1493 után, midőn I. Miksa császár reformjai bizonyos rendet hoztak be a züllött viszonyokba. A török erődök annyiban előnyben voltak, a mennyiben ők lévén a támadók, a váraljai lakosság és a földmívelők nagyobb biztonságban lévén, élelemben nem szenvedtek hiányt. Annál keservesebb e tekintetben a magyar végek állapota. 2. Ezzel a tétellel összefügg a váralji polgárságnak fizetett segély. Abban az arányban, a mint a török dúlás bizonytalanná tette a földek mívelését a városi illetőleg váralji cívisek mindinkább elszegényedtek. A jajczai, jezerói, bocsáczi, levacsi polgárok elöljáróikat (a váralja élén választott bíró állott) felküldték Budára, a kik addig vártak, a míg a kincstárnok valahogy kiszorított 20, 46, 50, 94 forintot s kifizette tartásokat és útjokat, csakhogy megszabaduljon tőlök. A 3. tétel futárköltségekről szól. Tulajdonkép postaköltségeknek kellene nevezni. A futárok több osztályba soroztainak. Vannak báni futárok, a kik Budára mentek uruk óhajtásait kijárandók. Idetartoznak az egyes várőrségek parancsnokainak kiküldöttei is. A zsoldjukat sürgető várőrségek vagy a vajdájukat küldik, vagy maguk közül egy vagy két megbízottat. Az őrség áll huszárokból, vojnikokból, katonákból, parancsnokaik: hadnagyok, illetőleg vajdák, ez utóbbiak rendszerint horvátországi nemesek, tüzérek és műszaki csapatok. Ideszámítandók a kőfaragó, asztalos, a rendesen olasz puska- és ágyúműves, kik néha kétesztendei fizetésüket, illetőleg conventiójukat sürgetik (a jajczai várban András Bertalan és Jakab puskaműves Genovából való). A zsoldját, fizetését kérő, éhező 1 Okit. LXXII—LXXXVI.