Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

kisebb" így szól a király.

1 Erre — amúgy is hadban állván — a Szapolyai István és Geréb Péter vezényelte ama hadosztályokat, melyek Stiriában Fridrik császár ellen hadakoztak, a Daud rabló hada üldözésére küldi. Csakhogy Daud pasa már elmenekült. „Ha nem repül olyan gyorsan, megtanítottuk volna, hogy mely fejedelmeknek mit lehet ígérni, s mikép kell megtartani az ígéretet/' Daud bosszúállástól tartván, rögtön írt a királynak, kijelentette, hogy kész a kárt megtéríteni. Egyúttal azt is kérte, hogy az állandó béke megkötése czéljából jelöltessék ki valamely megbízott. A király — úgylátszik — megbízott kapitányai véleményében s teljhatalmú biztost menesztett Jajczába, miután föltételezte, hogy a szószegő pasa igazán a béke megkötése érdekében fog működni. Azonközben a király folytatta a Fridrik elleni hadjáratot. Mátyás király embere ugyancsak Jajczában várta a pasa emberét, várja a mai napig, de Daud sem túszokat, sem embert nem küldött az értekeződések megkezdésére. Egyszer azzal védekezik, hogy emberét a portára küldte s meg kell várnia a választ, máskor betegséget színlel, s így búvik ki a tárgyalás alól. Mátyás király a „rokonvérű" szultánnal akarja a békét, de pasájával nem szedeti rá magát. Ha azt eleve tudja, nem rendeli vissza a seregét, így azonban kénytelen elégtételt venni. Ez nem a szultán ellen irányuló actio, de a szószegő pasa büntetése. Ha a szultán békét akar, küldjön hozzá tisztességes, megbízható embereket s erről tegyen választ. Ez a levél Budáról kelt, s valószínűleg június havában íratott. Válasz erre nem érkezett. Augusztus hóban a király elhatározta, hogy végét szakítja a bosnyák beütéseknek. Mindez 1480 augusztus hava előtt történt. Nagy pestis-járvány dúlt az országban, úgy hogy a király a buda-visegrádi erdőségek sűrűjében kerülte a bajt. Ezekben tanyázott s vadászgatott augusztus 22-éig, előkészületeket tévén a hadjáratra. Mint a délvidék ellen intézett harczok alkalmával rendesen, most is lassan gyülekezik a had. 1 M. kir külügy. 1. II. 388—390. Bonfini i. h. Okltár.