Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

élete is. A ki idekerült bánnak, valójában háborúban élt. Ezért csak olyat tettek meg, a ki a végeken nőtt nagygyá. A kényszerűség megkövetelte, hogy Jajczában független legyen a bán minden polgári fennhatóságtól, csakúgy, mint Nándorfejérvártt is. A viszonyok ennek következtében úgy alakultak, hogy a jajczai bán kizárólag katonai parancsnokká lett s a Szlavóniával és Horvátországgal való még czímzetes kapcsolat tényleg megszűnt. 1480-ban a vitézségéről nevezetes Dóczi Péter, a ki testvéreivel együtt Nándorfejérvártt éveken át hadakozott a szendrői törökökkel, jajczai bánná lett. Dolga akadt menten. Mátyás király külpolitikája nápolyi Beatrix-szal való házassága következtében az eddiginél is nagyobb távlatra nyílt. Belevonatott a pápának Nápolylyal való belső viszonyába, Velenczének külön utakon folytatott szövevényeibe s hovatovább bonyolultabbá lőnek a német császársággal való ügyei. A török porta politikája a magyar külső viszonyok ily alakulását fölhasználván, az inter plures litigantes kedvező alapjára helyezkedett. Mátyással ismét békélni akart. A szultán jól értesült mindarról, a mi a budai udvarban történt. Tudta, hogy Mátyás ideges,

1 s kettős háborút : a török és a császár ellen egyszerre nem viselhet. Ezt a pillanatot használta fel a szultán s levelet írt, melyben úgy forgatja a dolgot, mintha a király óhajtaná a békét s ennek következtében a szultán is hajlandó az ügy megtárgyalására. A dolog azonban nem úgy állott, a hogy Mohammed írta. Ugyanis a török hódoltságbeli Bosznia pasája Daud, ravasz, vitéz és szívós szolgája urának, a bosnyák bánokkoz fordult békéért, tehát az első lépés török részről történt. Mindez természetesen csak a szultán tudtával történt. 1 Mód felett bántotta, hogy Rómában nem honorálták minden kérését. Egyik híres levelében — 1480 augusztus — ugyancsak hevesen kiszól, hogy a magyar, ha igazát megsértik, inkább átáll a hitetlenekhez, semhogy engedjen a jussából. M. k. lev. II. 36.