Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

cxxv Igazában segélyt csak Velenczétől, Itáliától s III. Fridrik császártól várhat. S .mikép alakultak a valóságban ezek a bíztató körülmények? A Velenczével kötött szövetség nem tartozott az érzelmek közösségéből eredő viszonylatok közé. Mátyás birodalma szomszédos volt a törökével s már egy század óta 1 érzi az ozmánság feltörekvését. Veleneze nem egyenes szomszédja a töröknek, s mint egyik főszállítójának, nagyobb haszna van belőle, ha jó lábon áll vele, azért a saját érdekében mindig kettős játékot űz. Ezt a kortársak éppen úgy tudták, mint az elkövetkező nemzedék, hogy józan realpolitikusok igazgatják a köztársaságot. A balkáni dinaszták

1 már abban az időben, mikor Mátyás szövetségre lépett Velenczével, — tehát Jajcza elfoglalása előtt — békére akarták hangolni a magyar királyt. Részben kiküldött, részint ön-közvetítők járogattak a magyar végvidéki főtisztekhez, hogy Mátyást békére biztassák. A király azonban átlátott a szitán, s nem hallgatott a besúgókra, mert becsülettel állta a szövetséget. Nem úgy Veleneze, mely tárgyalásokat folytat a törökkel. Ertjük, hogy a signoria mint tengeri hatalom, az erősebb ellenféllel egyezkedni akar. Csak azután nem szabad keresztény közérzésröl szólani, ha Velenczéről van szó. A király minderről értesülvén, a dogéhoz, Christophoro Moróhoz követet küld. Nem akar szakítani vele, azért nem is vádolja a köztársaságot, melynek budai követe Emo (Aymo), becsületes igaz ember, a kit nagyon szeretett, hanem a török fondorlatokra czélozva megállapítja, hogy ha Veleneze kilép a szövetségből, ezzel elsősorban őt gyöngíti. Pedig éppen most tudatják vele szavahihető tudósítók, hogy Bosznia visszahódítására általános hadjárat készül. A köztársaság szövetségében bízik ugyan, hűségében nem kétkedik s azért követei, mielőtt a pápához mennének, előbb személyes értekeződés útján akarják tisz1 Jelesül: az oláh vajda, a bosnyák és rácz főurak, kiváltképen a rácz despota, kiket a törökök bíztatának. Külügyi helyzet s a balkáni kérdés. 1465. Veleneze, Nápoly.