Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)

A király visz szavonulása 1464. nov. 9. a szultán közeledik 40,000 emberrel. Szájról szájra növekedik a török sereg száma az ostromló sereg között. Erre Szapolyai azt a tanácsot adja Mátyásnak, hogy . vonuljon vissza. A sereg amúgy is fáradt, jobb, ha otthagyja a várat s a szerzett zsákmányt biztonságba helyezi. A szultán közeledtének híre mind nagyobb hullámokat ver, s az ellensegtől üldöztetve, nagy zavarral vonulnak vissza. Megismétlődött tehát szerinte a jajczai visszavonulásnak Mátyásra alkalmazott zvorniki kiadása. A dolog, azt hisszük, úgy ment végbe, akár igaz a Szapolyai megsebesülése és tanácsa, akár nem,

1 hogy a sikertelen nagy ostrom után rosszra fordult az idő s Mátyás elrendelte a visszavonulást. A csapatok a szó szoros értelmében az uti latyakba merültek; a mit egy nap alatt megléptek odavonulásuk idején, arra most három nap kellett. A szakállas puskákat s a lövőszerszámokat, melyeket magasabban fekvő pozicziókban ágyaztak be, kénytelenségből otthagyták, mert ha 400 lovat fognak is elébök, még azok sem húzták volna ki a meglazult földsánczokból. A nagy ostromágyúkat azonban a Drinán dereglyéken szerencsésen elszállították. A derékhad rendben elvonult, de híre csakhamar eljutott Mahmud pasa, illetőleg Ali bég lesben álló portyázóihoz s a vízen átkelvén, a királyi sereg utóhadát megcsapdosták,, prédát és foglyokat ejtvén.

2 Időrendi tekintetben megállapíthatjuk, hogy a király november 9-én még a zvorniki táborban időz: 26-án és 27-én Bácsban keltez s deczember 13-án Budán van; a tényleges hadjárat tehát négy hétig tartott. A háborúnak ezen éppen nem dicséretes eredménye 1 Bizonyos, hogy Mátyás király Szapolyainak oldalán személyesen résztvett az egyik bástya ostromában. A szemtanú, a ki erről tudósít, a vár alatt állott, tehát nem látta, hogy megsebesült-e Szapolyai. Okit. XXIV. Azon egyébiránt, hogy Szapolyai megsebesült, nincs mit kétkednünk, csak a Bonfini túlzását tehetjük szóvá. 2 A keményszájú Szead-Eddin, Okit. XXXII., így fejezi ki magát: „A nagynehezen a Száva vizéig futott disznókat összetörte s közülök sokat foglyokká tett."