Thallóczy Lajos: Jajca (bánság, vár és város) története. (Budapest, 1915. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 4.)
sőbben azt írja: „Boszniát csak oly fontos feladat megtartani, mint elfoglalni." Nincs más módja, minthogy a Boszniával szomszédos területek összes tisztségeit ráruházta Szapolyai Imrére, a kinek főérdemét ünnepélyesen elismerte, jelesül Dalmáczia, Horvátország s Szlavónia bánságát, meg a vránai (auraniai) perjelséget. 1 A perjelség várainak birtoka nélkül Boszniát nem lehet megvédelmezni. Pontosan alig tudnók meghatározni, hogy mely várakat értette a király: Dubiczát, Kosztajniczát, Pakraczot, Nasiczet-e, 2 vagy a dalmát parti helyeket, de bizonyos, hogy Jajcza s az alsó-szlavón megyék bizonyos fokú védelmi együvétartozása lebegett a király szeme előtt. Közvetlen megvédelmezésének a súlya a szomszédság okából Szlavóniára nehezedett. Ezek az okok vezették Mátyás királyt elhatározásában, midőn Szapolyai Imrét regni Bozne gubernator-vá kinevezte. A szervezés elején tehát egy teljesen önálló tisztség : a gubernátorság alkottatott. Hogy Mátyás Bosznia alatt ekkor nemcsak az elfoglalt jajczai kerületet, illetőleg Dőnji Krajt értette, magától következik. Hogy a kormányzóság külön tisztség, annak bizonysága, hogy úgy az oklevelekben, 3 mint Mátyás király Decretumában 4 a tisztségek sorában külön említtetik a regni Bozne gubernátor, azután az erdélyi vajda, az országbíró, majd ismét Szapolyai Imre, mint Dalmáczia, Horvátország és Szlavónia bánja és Újlaki Miklós, a macsói bán. Bizonysága ez a középkori magyar állam közigazgatási ruganyosságának, mely minden változásnál megtalálta a megfelelő s a korona egyetemébe illő czímet. Jajcza elfoglalása s Mátyás időközben történt megkoronáztatása a szent koronával „a miben a kir. méltó1 Okit. XXXVI. A király II. Pál pápát arra kéri, hogy a perjelség igazgatása, illetőleg számadási kötelezettsége alól 8—10 évi időtartamra mentse föl. 8 J. Kukuljeviő : Priorat Vranski Rad. LXXXII. 22—23. 1. 3 Frangepán Okit. II. 79., 87. 1. 4 1464: II. Decretum, külön említve: előbb, mint gubernátor, azután az erdélyi vajda s országbíró után külön, mint dalmát-horvátszlavón bán.
