Thallóczy Lajos–Horváth Sándor: Alsó-szlavóniai okmánytár (Dubicza, Orbász és Szana vármegyék). 1244-1710. (Budapest, 1912. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. Codex diplomaticus partium regno Hungariae adnexarum 3.)

BEVEZETÉS. Évek hosszú során át foglalkozván a hazánkkal délnyugatról határos, szerbek, bosnyákok, horvátok lakta terület történelmével, több megfejtetlen kérdés miatt haboztam közzététetni tanulmányaim eredményeit. Mindenekelőtt azt a kérdést kellett tisztába hoznom, hogy ezek, az idő folyamán változó néven elnevezett területi részek mily módon alakultak s mily megközelíthetőleg megállapítható határok közt tűnnek fel koronként. Magyarország, mint a római impérium dunavidéki szélterületén az Árpádok alkotó ereje következtében megformált birodalom, a Duna középső folyamvidéke mentén vert gyökeret. Hasonlattal szólva, a Duna ütő ere ennek a birodalmi szervezetnek, mellékfolyói meg a Viszerek, testét pedig az ehhez tartozó folyamvidék adja meg, melyet északról s keletdélről a Kárpátok hegylánezolata védelmez. Ezt a Dunaországot belső tagozása és határformácziója is az északdéli irányban való terjeszkedésre utalta. Majdnem ötödfél száz éven át tart ez a déli végek felé irányuló s azokon túlcsapó nemzeti terjeszkedés: öntudatos formában, mint királyi politika, szerencsés fejedelmek alatt diadalmasan törvén előre, gyönge vezetők alatt pedig elernyed. Majd, midőn az erőteljes török elem felfrissíti a Balkán-félsziget régi hatalmi középpontját s délről észak felé tör s ekkép új alapon hódítóvá lesz, a magyar birodalom védelmi helyzetbe jut s déli határain beljebb szorul. A régi magyar királyság történeti szerepét csak úgy érthetjük meg igazában, ha a színteret a maga fejlődési vál-