Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

A megyék Abaújtól Ungig betűrendben következnek. Mindegyiknek külön mutatója van, amely betűrendben tartalmazza a szövegben előforduló helységeket, mégpedig általában — ha volt ilyen — újkori alakjukban, és a régebbi helységnévtárak gyakorlatának megfelelően hátravetve a megkülönböztető jelzőket (Kis-, Nagy-, Alsó-, Felső- stb.). Mind a szöveg sorait, mind a mutató tételeit sorszámmal láttam el, amelyek kölcsönösen utalnak egymásra. Más szóval: a szövegkiadás minden sorának végén zárójelbe tett sorszám utal az illető megye mutatójának megfelelő tételére, míg a mutató minden helységneve után zárójelbe tett szám vagy számok utalnak az összeírás ama sorára vagy soraira, amely(ek)ben a helység neve megtalálható. A forrás eredeti névalakját a mutatóban (kurziválva) csak akkor közlöm, ha hibás, vagy a mutató névformájától lényegesen különbözik. A mutató feltünteti továbbá a következő adatokat: 1. A helység mai nevét, és elpusztult helység esetében fekvésének egy mai helységhez viszonyított meghatározását, amennyiben megállapítható volt; 2. ha ez alatt nem Magyarország értendő, az ország nevét, ahol fekszik, illetve feküdt (CS = Csehszlovákia, SZU = Szovjetunió); 3. a helység birtokosát az összeírás szerint, egyéb adatait lehetőleg kiegészítve, esetleg helyesbítve; 4. több birtokos esetén nevük után zárójelben portáik számát; 5. a helység összesített portaszámát. Az egyes összeírásokhoz csatolt megyei névmutatón kívül még két összesítő mutató alkalmazása látszott múlhatatlanul szükségesnek. Az egyik a Birtokosok névmutatója, amely az öt megye valamennyi birtokosát és portáik számát tünteti fel, utalva a megyei mutatók azon tételeire, amelyekben birtokosként szerepelnek. A másik, a Mai helységnevek mutatója országonként csoportosítva közli a megyei mutatókban előforduló mai hivatalos helységneveket. Ez elsősorban azok számára nélkülözhe-