Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

dett mindegyik esetben, hogy tetszetős, továbbitásra alkalmas munkát nyújtson. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a helységnevek — néhol, bár ezt nehezebb felfedezni, a birtokosok nevei is — igen gyakran hibásan vannak írva, sőt nem egyszer a felismerhetetlenségig eltorzultak. Legtöbbször csak egy-egy betűt tévesztettek el vagy hagytak ki (pl. S 74: Kwsyn = Rwsyn, G 289 Korinchfalua= Lorinchfalua, U 157 Inay = Ninay, G 61 Lewch = Lewh), máskor egész szótagot hagytak el vagy toldták hozzá (pl. G 276 Kerechow = Kechow, G 149 Thama = Thamasy, G 45 de Renchen = de Derenchen), de elég gyakran annyira elírták a nevet, hogy csak igen nehezen vagy egyáltalán nem fejthető meg (pl. S 306 Buchke = Bukoch?, S 100 Mohore = Mohnya, A 229 Reglwd= Kéked, A 261 Kendeled= másik Kéked). Különösen zavarók azok az elírások, amelyek helyesnek látszó helyneveket eredményeztek (pl. A 29 Sestha = Saca [nem Szeszta, mert ez az A 53 alatt található]; A 75 Sewles = Selyeb és nem Szőllős). Néhány torzult névalak azonosítása még hipotetikusan sem kockáztatható meg (pl. G 107 Kyssalabina, G 218 Sthebwar). Más típusú hibák jóval nehezebben deríthetők fel, de léteznek. így például nem egy esetben gyanakodhatunk arra, hogy egész sorok hibásan vagy megkettőzve kerültek be az összeírásokba. Egy esetben erre bizonyítékunk van, mert az ungi lajstromban egy sort (U 92) utólag kihúztak, észrevéve, hogy másutt — egy másik járásban — már fel van véve. Hasonló, de a leíráskor észrevétlenül maradt hibák sejthetők az összeírások más helyein is (pl. A 3 és 45, G 216 és 260, S 206 és 293). A lajstromok végén, mindenütt azonos elrendezésben, következik,az összeírás summája: előbb a porták végösszege (sumpma portarum), majd az ennek megfelelő adóöszszeg (sumpma pecuniarum). Az utóbbit az előbbiből számították ki oly módon, hogy Zsigmond idézett 1427-i