Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)
A füzetek külső — azaz első és utolsó — lapja borítólapként szolgált, tehát az összeírás tulajdonképpeni szövege a 2. lapon kezdődik. (Az ungi jegyzék borítója elveszett. A tornai jegyzék mindössze egy félbehajtott papír, itt a szöveg a belső oldalon olvasható.) A borítóra kívül csupán a megye nevét írták rá, majd a füzeteket keresztben ismét félbehajtva három-három gyűrűs zárópecséttel zárták le oly módon, hogy a pecsétek pergamenszalagját valamennyi lapon átfűzték. Ma már csak a bemetszések láthatók minden lap alján és tetején, továbbá két pecsét nyoma az abaúji és egy a sárosi jegyzék zárlatán. 1 5 A pecsétek tulajdonosát illetően csak találgatnunk lehet; mivel a szerémi „késben", mint láttuk, az illetékes kamarahaszna-ispán és kél királyi biztos volt megbízva az adó behajtásával, talán az a legvalószínűbb, hogy az elkészült jegyzékeket is ők hárman pecsételték meg. További sorsuk ismeretlen. Első pillantásra tetszetős feltevésnek látszik, hogy az összeírások egyenesen a kassai kamarához érkeztek be, és innen kerültek később a szepesi kamara levéltárába, majd azzal együtt az Országos Levéltárba. Ennek azonban ellentmond az a körülmény, hogy e jegyzékektől eltekintve minden egyéb jel szerint a kamarai levéltárak Mohács előtti iratanyaga elpusztult. A magam részéről hihetőbbnek tartom, hogy az öt összeírás az akkori főkincstarió, Rozgonyi János sárosi ispán kezében futott össze, valami okból nála is maradt, és a Rozgonyiak családi irataival együtt jutott később — az ecsedi Báthori-levéltár részeként — a magyar kamarához. Belül, a jegyzékek élén címük olvasható, amiből az is tudomásunkra jut, hogy a füzet az adott megye 1427. évi kamarahaszna-lajstromát (registrum lucri camare) tartalmazza. A tornai jegyzék éléről hiányzik a cím, így ez egyben keltezetlen is, azonban már az eddig mondottakból 1 5 A pecsételés tényére és módjára Borsa Iván tett figyelmessé.
