Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.)

azaz megadóztatott porták számát. Kevéssé valószínű, hogy a kamarabérlők részletes összeírást kívántak volna beosztottjaiktól a megyénként, falvanként és birtokosonként behajtott adóról. Sokkal hihetőbb, hogy a rovás egy változatával számoltatták el őket, és ezért nem maradtak ránk adóösszeírások az 1427-nél korábbi időből. Az adószedők munkájára így ma már csupán néhány véletlenül megőrzött nyugta emlékeztet, amelyet egy-egy földesúr kérésére állítottak ki a jobbágyaitól bahajtott összegről.

7 Lényeges változás a kamarahaszna szedésében, úgy látszik, csak 1427-ben következett be, és ez Ozorai Pipónak 1426 legvégén bekövetkezett halálával hozható kapcsolatba. Pipó, aki több mint húsz éven át volt Zsigmond kormányának egyik tartóoszlopa, pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Temesi ispánként a délkeleti országrész hét megyéjét kormányozta, ahol a király jobb megoldás híján hét megyésispánt volt kénytelen a helyébe állítani. A jelek szerint ugyanígy felparcellázta a sómonopólium országos igazgatását, amely addig Pipó mint egyedüli sókamaraispán kezében futott össze. Valószínű tehát, hogy a kamarahasznával kapcsolatos új intézkedésekre is az ő halála adott — ha nem is közvetlenül — okot, de legalábbis indítékot. Ezt az adónemet ugyan nem Pipó maga kezelte, de közvetve nagy befolyása volt rá, mert szoros kapcsolatban állt Szentgyörgyi Vince László és Bálint székesfehérvári polgárokkal, akik az 1410-es évek óta a kamarahaszna szedését bérelték a kincstártól.

8 7 A dikálás 16. századi módjáról ír BAKÁCS István: A dicalis összeírások, in A történeti statisztika forrásai. Szerk. KOVACSICS József. Bp. 1957. 51. 1. — 14. századi nyugták: THALLÓCZY Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Bp. 1879. 156—159. 8 ENGEL Pál: Ozorai Pipó. In: Ozorai Pipó emlékezete. Szerk. VADAS Ferenc. Szekszárd 1987. 73; DRASKÓCZY István: Kapy András. Egy budai