Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

A legvalószínűbb dátumot 1452 táján érdemes keresnünk. Ágoston püspök kiemelkedő politikai szerepe ezekben a hónapokban ugyanis nem vitás. 1452 tavaszán ő vezette azt a szentszéki küldöttséget, amely László ügyében a pápával és III. Frigyessel találkozott.

7

9 1452. szeptember 4-ét követően, amikor III. Frigyes a kis V. Lászlót Bécsben Ciliéi Ulrik kezére adta, a magyar fogadó küldöttség előfutára épp a püspök, míg a követek gyülekezőhelye a püspöki székváros, Győr volt.

8

0 Az esztendő végén azután a frissen berendezkedő új király híveinek jutalmazásához kezdett.

8

1 Bár okleveles adattal bizonyítani nem áll módunkban, majdnem biztosra vehetjük, hogy László király ebbéli adományainak sorában ott volt az Ágostont és összes hivatalbéli utódját a perpetuus comes-i tisztségbe helyező oklevél. A győri püspöki levéltár pusztulása miatt csak sajnálhatjuk e kútfőnk elvesztését. III. Püspökök a megye élén - archontológiai problémák 1453-tól ismereteink szerint egészen az újkorig, Zichy Ferenc püspökségéig (1743-1783) viselték a méltóságot Győr főpásztorai. A középkor utolsó háromnegyed évszázadából ez alól egyetlen kivételt sem ismerünk.

8

2 Emiatt a megyei archontológia elengedhetetlen része az 1453-at követő püspökkinevezések és hivatalbéli cserék menetének pontos ismerete. Nos, amilyen könnyű a feladat meghatározása, olyan nehéz a pontos válasz megadása. Győr megye 1453 utáni archontológiája korábban csak erős hiányokkal volt ismert.

8

3 Elöljáróban, sajnálatos módon még mindig csak ismételni tudjuk a kutatásban immáron hosszú esztendők óta ismert tényt: Engel Pál nagyszabású archontológiáját leszámítva a magyar középkorkutatás továbbra is híján van számos adattárnak, így a megyeieknek is.

8

4 Külön nehezíti a feltárást, hogy a XX. század közepét megelőző archontológiai tárgyú közlemények szinte kizárólag a kiadott okleveles anyagra összpontosítottak.

8

5 79 Megbízólevele: GEORGIUS FEJÉR: Genus, incunabula et virtus Johannis Corvini de Hunyad regni Hungáriáé gubernatoris, argumentis criticis illustrata. Budae, 1844. 173-174. „Quia reverendus in Christo páter, dominus Augustinus episcopis ecclesiae Jauriensis ac magnificus dominus ... nostri et regni praedicti ambassiatores ..." 80 TELEKI: Hunyadiak III. 248-249., 255. - ÁLDÁSSY ANTAL: A magyar országgyűlés követsége V. Lászlóhoz 1452 október havában. Századok 44. (1910) 554-556. 81 TELEKI: Hunyadiak 11. 280-281. 82 Mátyás király Ágoston püspököt örökös ispánként nevezi meg 1463-ban: DF 286416. Csupor Demeter örökös ispánként említve: 1470: SO II. 470. 83 A megyét érintő korábbi archontológiák: CZEH JÁNOS: Jegyzetek a győri főispánokról. MTA Kézirattár. Történelem 2-88. (Az 1440-es évek végéig szinte az összes ismert ispánról tartalmaz az addig kiadott források alapján információkat). RÁTH KÁROLY: Győr megye főispánjai Árpád s vegyes házakbeli királyaink alatt. Új Magyar Múzeum 3. (1853) 139-154. FEHÉR IPOLY (szerk.): Győr megye és város egyetemes leírása. Budapest, 1874. 604-605. REISZIG EDE: Győr vármegye és város története. BOROVSZKY SAMU (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Győr vármegye. Budapest, 1896. 300. BEDY VINCE: A győri vár és várkapitányok a 16. és 17. században. Győri Szemle 4. (1933/szep.-nov.) 148-149. GECSÉNYI LAJOS: Győr megye közigazgatása és tisztikara a XVII. században. Levéltári Szemle 38. (1988/3.) 14-34. (középkor: 15., 27-28.) 84 összefoglalóan: BORSA IVÁN: A Mohács előtti megyei archontológia ügye. In: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk.: BERTÉNYI IVÁN. Budapest, 1980. 45-57. HAVASSY PÉTER: A magyar világi archontológiáról (Historiográfiai és bibliográfiai áttekintés) Levéltári Szemle 37. (1987) 27-46. PÁLFFY GÉZA-SOÓS LÁSZLÓ: Zala megye archontológiája (könyvismertetés) Levéltári Szemle 51. (2001/3) 81-87. 85 Az eleddig megjelent részleges vagy teljes, lehetőség szerint teljességre törekvő, levéltári adatokat is felhasználó késő középkori megyei archontológiáink a következők: Abaúj (1458-1470):