Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)
korábbi meghatározó támaszával: az 1315-ben neki adományozott komáromi uradalmat (és districtust) végül az 1317-es Mátéval történt megállapodást követően az uralkodó magánál tartotta. Eljárását 1320-ban próbálta formalizálni, ugyanakkor csupán üres címmel kárpótolta az érseket. Nevezetesen a barsi ispánság Tamásnak ígért átadásáról van szó. Károly az érsek Komáromról való lemondása fejében csereképpen felkínálta Bars megye ispánságát. 5 0 Ezzel szemben egyértelműen bizonyítható, hogy a királyi ígéretből nem lett semmi: Bars ekkor még Csák Máté fennhatósága alatt állt, halálát követően pedig folyamatosan világi ispánok igazgatták. 5 1 Bővebb magyarázat nélkül is összeállítható a kép: Károly 1317 végétől, főleg pedig 1318-tól folyamatosan terjesztette ki fennhatóságát egyházi birtokokra is. Ezzel párhuzamosan szorította ki az általa ispánokká megtett püspököket a világi kormányzatból. Győr, Nyitra és Veszprém megyék esetében is világosan látszik, hogy 1318 és 1323 azok az évszámok, melyektől kezdődően a világi igazgatás léte bizonyítható. A dátumok jól illeszkednek a fentebb elmondottakhoz: 1318 után Károly stabilizálódó hatalmának már nem volt szüksége - lássuk be, voltaképpen lojális, de mégiscsak nagy fokú önállóságot képviselő 5 2 - püspök-szövetségeseire. 5 3 A királynak ráadásul a jogszokásokat és a formalitást sem kellett megkerülnie: a királyi adományok 1323-as általános felülvizsgálatakor Veszprém és Nyitra püspökei hiába fordultak az udvarhoz, az ispáni jogokat biztosító oklevelek átírása mindkettejüknél elmaradt. Miklós győri püspök esetében pedig az 1318-as királyi megszállás vetett véget az ispánságnak. II. Örökös ispánság a kései középkorban A győri püspökök örökös ispáni jogának késő középkori történetét az Anjoukorhoz hasonlóan számos probléma övezi. Legfontosabb hiányosságként természetesen ehelyütt is a szélesebb körű levéltári kutatások elmaradása említhető meg. Amint ezek kezdetüket vették, hamar világossá vált, hogy 1453-at követően egészen az újkorig a püspök-ispánok sora szakadatlan volt. 5 4 Máig nem tisztázott azonban, hogy a tisztség valóban ekkortól vette volna kezdetét vagy csupán annak első okleveles említésével van dolgunk. A megyei tisztségvi50 „in recompensationem et concambium talem permutationem cum eo duximus faciendam; quod ciuitatem Borsiensem cum toto comitatu districtus eiusdem, iudicatu, iurisdictione, tributis, cum villis et hominibus castrensibus, seu conditionariis, ad dictum comitatum pertinentibus, et inibi existentibus, et iuribus omnibus et vtilitatibus vniuersis, et generaliter toto dominio, quod in eodem comitatu habere dignoscimur, ..." CD VIII/2. 251-252. A kérdést említi: RÁCZ: Az Anjouk és a Szentszék 63. 51 ENGEL: Arch. I. 106. 52 A püspökök kettős, a király, ugyanakkor az egyetemes egyház és Róma iránti elkötelezettségéről: RÁCZ: Az Anjouk és a Szentszék 63. 53 Püspökök örökös ispánokká emelése, mint politikai eszköz nem egyedi megoldás a középkori magyar politikatörténetben. Hunyadi Mátyás a trónraléptekor meglévő négy egyházi örökös ispánság mellé további négyet kreált, majd egy részüket meg is szűntette, általában aktuálpolitikai megfontolásokból. Vö. KUBINYI ANDRÁS: Mátyás király és a magyar püspökök. In: Uő.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. (METEM Könyvek 22.) Budapest, 1999. 85-86., továbbá KUBINYI ANDRÁS: A megyésispánok 1490-ben és Corvin János trónörökösödésének problémái. Adatok a veszprémi püspök örökös főispáni joga felfüggesztéséhez. In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 16. (1982) Szerk.: TÖRÖCSIK ZOLTÁN-UZSOKI ANDRÁS. Veszprém, 1983. 169-180. 54 ENGEL: Arch. I. 134.
