Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)
győri püspök mindkét fenti oklevélben szerepel, de János nyitrai püspök még nem. Ennek oka késedelmes Budára érkezése lehetett! 2. Erre utal, hogy János püspök örökös ispánná tételére a veszprémi adomány után hat nappal, november elsején kerítettek sort. A késés okául akár Máté nem sokkal korábbi Nyitra elleni támadását is feltételezhetjük, ami az oklevél tanúsága szerint talán épp ekkortájt (novissimis hiis temporibus) következett be (Nyitra évek óta Máté támadásainak egyik kiemelt célpontja volt). 34 Itt is, akárcsak az előző oklevélben, Károly számos főpap jelenlétére és a velük folyt tárgyalásokra utal. 3. Igaz csak közvetett adatokkal, de mégis bizonyítható, hogy Miklós győri püspök is ezekben a napokban lett örökös ispánná, nagyjából ugyanakkor, mint János nyitrai püspök. Sajnos az adományozó oklevél nem maradt ránk - ennek okát is sejthetjük 3 5 -, de a János püspököt nyitrai comesszé tévő oklevélben Miklós már megyéje örökös ispánjaként szerepel, míg a fenti, alig pár nappal korábban kelt veszprémi oklevélben csak „egyszerű" püspökként. 36 Rangkiegészítésének tehát az október 26. és november 1. közti néhány napban kellett megtörténnie, természetesen nem függetlenül a veszprémi és nyitrai püspökök ispánná tételétől. Károly a három főpap világi igazgatásba történő egyidejű bevonásával próbálta meg mindinkább személyéhez és politikájához fűzni őket, s ezen keresztül püspökségeik jövedelmeit és várait a Máté elleni védekezésbe bekapcsolni. Persze ennek nyílt megvallását hiába is keressük a fenti oklevelekben. Veszprém esetében lelki üdvére, míg Nyitránál az elszenvedett pusztítások ellentételezésére hivatkozott a király. 3 7 Biztosak lehetünk abban is, hogy a napjainkra elpusztult győri oklevélben is hasonló megokolásra lelhetnénk. A megelőző események, a dátumok beszédes egybeesése, illetőleg mindhárom püspök ispánságának kérészélete ugyanakkor határozott királyi döntésre és alapos megfontoltságra mutat. Ugyancsak ezt - és kevésbé a spirituális-egyházpolitikai szempontokat - látszik igazolni a három püspök személye és a királyhoz fűződő viszonya is. Míg Jánosról közismert, hogy Károly egyik legkorábbi híve (ami a Csák Mátétól való félelemmel is magyarázható), addig ugyanez Miklósról az eddigek fényében a legkevésbé sem jelenthető ki. Ezért gondolhatjuk, hogy ispánná emelése mögött valamiféle kényszerítő erőnek kellett lennie, mintsem puszta királyi kegynyilvánításnak. Ezt a kényszert nem másban mint Máté fenyegető árnyában vélhetjük felfedezni. A harmadik püspök, a Veszprémben 34 AOkl. III. 622. 35 Kecsegtetőbb a gondolat, minthogy elhallgathassuk: a győri oklevél hiánya alighanem sajátságos levéltártörténeti okokban kereshető. Amíg ugyanis a veszprémi és a nyitrai örökös ispánságot átruházó királyi oklevél az adott püspökség levéltárában található ma is, addig a győri nem. Veszprém és Nyitra analógiájára ennek is itt kellett lennie, azonban Győr 1594-es török és 1809-es francia elfoglalásakor a győri püspöki levéltár korai iratai lényegében megsemmisültek. A püspökséget érintő eredeti középkori oklevelek mindössze a Magyar Kamara Archívumának Acta Ecclesiastica sorozatában (8. fasc.) maradtak fenn. Ezek Győrből való elszállítására a püspökség XVI. század közepi kamarai igazgatásba vételekor kerülhetett sor. Ebben az iratcsomóban a jelen kérdést érintő forrás nem található! 36 Reg. Slov. I. 486. Az adományra többek közt „Stephano Wesprimiensi et comite perpetuo loci eiusdem, aule domine regine, karissime consortis nostre cancellario, Nicolao Iauriensi locique eiusdem comite perpetuo" püspökök jelenlétében került sor. 37 Nem hallgatható el, hogy a lelki szempontok mellett Károly azért utalást tett bizonyos pillanatnyi haszonra is: „...ob remedium, ac salutem animae nostrae, et maximé ob commodum nostrum temporale..." CD VIII/5. 87.
