Horváth Richárd: Győr megye hatóságának oklevelei (1328-1525). (Győr, 2005. A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai, Források, tanulmányok 1.)

Az oklevelek kiadásáról Altalánosságban előrebocsátható, hogy a kötetben olvasható dokumentu­mok közreadásánál a középkori oklevelek általános kiadási alapelvei voltak meg­határozóak. 1 1 Ennek tükrében tehát a középkori ortográfiai jelenségek közül leg­fontosabbként a dokumentumokban megmaradt a -ci alak, ha azt a szöveg követ­kezetesen használta. Értelemszerűen újkori másolatok esetében megőriztem mind a -ti, mind pedig az -se alakokat. A j-i variáció esetében a j hangzó helyett következetesen -i szerepel, akárcsak a személyneveknél (tehát Johannes helyett Iohannes). A személy- és helynevek esetében a széles körben használt és jól be­vált betűhív átírási módozatot követtem. A kancelláriai jegyzetek valós előfordulási helyükön szerepelnek, azaz zömmel a szövegek élén. Ha a pecsét alatti jegyzetszöveg is olvasható volt, akkor annak szövege az apparátusba került. A külön- és egybeírásokat a latin nyelvi szabályok szerint alkalmaztuk, de speciális esetekben tekintetbe vettem az oklevélben szereplő formát is. A szövegek központozásában a magyar értelmezés szabályai voltak meghatározóak. Az oklevelek hátlapján szereplő címzések és egyéb feljegyzések közlésénél az alábbi elvek voltak meghatározóak. Ha az oklevél nyomtatásban hozzáférhető és ott e feljegyzések elérhetőek, közlésük elmaradt. Kiadatlan oklevelek esetében igyekeztünk minden hátlapi szöveget föltüntetni, de a hazai középkori források sajátságos kutatási lehetőségeinél fogva (ti. általában fényképről kutathatóak) ez az igény néhol csorbát szenvedett. Oly alkalommal, amikor a szöveg sérülés vagy egyéb ok miatt olvashatat­lan volt az ugyancsak jól ismert [...] jelöléssel találkozik az olvasó. A zárójelek közti pontok száma nem utal a kimaradt szövegrész hosszára, ez ugyanis több esetben nehezen vagy egyáltalán nem volt megállapítható. A sérült vagy olvasha­tatlan részek pótlása szögletes, míg a sziglák és rövidítések feloldásai hagyomá­nyos zárójelek közt találhatóak. A kiadott oklevelekről tájékoztató regeszták megfogalmazásánál legfonto­sabb szempont a lehető legtöbb információ megőrzése volt. A fontos vagy érdekes szövegrészek a regeszta szövegébe ágyazottan, kurziválva és latin nyelven talál­hatóak meg. 11 Legutóbbi összefoglalása: TRINGLI ISTVÁN: Középkori oklevelek kiadásának problémái. Fons 7. (2001) 7-40., valamint SZOVÁK KORNÉL: Korreferátum Tringli István előadásához. Uo. 41-47.

Next

/
Thumbnails
Contents