Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

s a mai Bosznia nyugati részében Livnóig.

1 Illetőség szerint vannak horvát vlahok

3 (omnes volahos Croatie), bosnyák vlahok, a bosnyák kir. uradalmában a raguzai köztársaság területe közelében, de Jajcza körül is, herczegovinai vlahok

3 — maradványaik máig is megmaradtak —, a régi raguzai köztársaság területén raguzai vlahok, voltak a Balsáknak is vlahjaik s nemkülönben szerb vlahok. A Frangepánok vlahjai, pásztorai Zenggben és Vegliában,

4 Ostrovicában, a Likában 5 s többi birtokaikon elszórva találhatók. E pásztorok épp' úgy nemzetségekre oszlanak, mint a szabad nemesek. A XV. században megannyi pásztorcsalád catunokban (canton, Albaniában cuvend, conventus) él egy befelé független, illetőleg autonom hatáskörű, de a földesúrral s a parti városokkal szemben mint felebbezési hatósággal emezeknek alávetett katunárral az élén. Egyes helyeken nincsenek szervezve, csak alkalmilag tartózkodnak ott, ezek a vándorok.

6 A pásztorok lótenyésztők s egyúttal a belföldi forgalom közvetítői. Gazdagságuk a marhatenyésztésből telt ki. Ezenfelül szamarakat s nagy sertéskondákat tartanak. Juh és kecskenyájaikból látják el hússal, sajttal és tejjel a városokat. A meggazdagodott katunárokból vajdák s gyak1 Bihács, Ripacs, Szokol, Cazin, Lab, Ermanj (előbb kir. várak) (1430 máj. 6. Okit. I. köt. 231—3 11.) mindenütt megkülönböztetve a nobiles et walah. A sinji vlahokról 1335 ápr. 26. Okit. I. köt. 201—2 11. 2 Oklevéltár I. kct. 247/8. 11. 3 „Nomades yllyrici, quos valachos vulgo dicunt, duce Wladislao Cossicio (Koszacsa). — Tubero : Com. VI. XII. §. Ma a csapljina—popovopoljai vonalon vándorolnak, kikről a bosnyák múzeum „Glasnik"-ja is értekezett. 4 „Segnie et Wegle wolahos." — Okit. I. köt. 389 I. 14f>3. 5 „olakones de Ostrovica". — Okit. I. köt. 139 1. 6 1420. „wolahos sugári nuncupatos in loco Igrischia commorantes".— Okit. I. köt. 188 1. Nézetünk szerint ez & sugári a sungar, csungár szóval áll összefüggésben. Csungárnak (tör. szó) nevezik Szabolcsban a földhányást, Csanádban a kukoriczafészert. Vájjon ez a szó a horvátokkal együtt Dalmácziába tört avaroktól eredt-e, nem tudjuk, de az avaroknak van némi nyomuk. Ez a feltevés megdől, ha az oklevélíró hibás szót használt.