Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

lett a Szerémségben. A támadás módját illetőleg a két fejedelem meg fog egyezni.

1 A két uralkodó közti viszony mindazonáltal egész más szempontból bírálandó el, mint két teljesen idegen uralkodóé. Mert igaz, hogy az 1505-iki végzés következtében a Ferdinánd és II. Lajos öröklését illető házassági szerződés a magyar állami jog szempontjából hatálytalan, de a két uralkodó közti személyes érintkezés 1526-ig bensőnek mondható. Ez oknál fogva a budai udvarban ugyan nem szívesen látták, hogy Frangepán Kristóf, Farkas, György, Mátyás és Blagay István Ferdinánd szolgálatában állanak,

2 de ugyanezek az urak a budai udvarban ép úgy megfordultak, mint a hogy Ferdinánd főherczegtől elfogadták a zsoldot. Ezt azzal indokolhatták, hogy ők mint a krajnai határon levő birtokosok, az osztrák területet is megvédik a töröktől és ez a zsold tulajdonképen a főherczeg részéről hozzájárulás volt a saját országa védelmére. A magyar birodalomhoz való tartozás és a király iránti hűség azért még ekkor sem volt puszta szó. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni Scardona 1522 márczius 29-én kelt levelét, a melyet külön követével, Stipcsics Boldizsárral küld II. Lajos királyhoz. Mocsoktalanul akarják megtartani a király iránti hűséget, mit őseik példájához képest meg akarnak óvni. Ezért már előbb elküldték hozzá követeikkel, polgártársaikkal a város kapuját, hogy viselje a király gondját s engedje meg nekik, hogy máskép rendezhessék el ügyeiket. Most azonban, midőn a török három felől is közeledik, kérik a királyi felséget, mint az ő urukat, hogy küldje vissza követeiket és adjon nekik arra szabadságot, hogy — a király szolgálatában tovább nem 1 Ezen érdekes fogalmazvány Budapesten M. O. D. L. 36,369. sz. alatt őriztetik és további folyamán az élelmezés módját állapítja meg, hogy merre szállíttassék a seregek részére az élelem. Kitűnik, hogy e hadjárat Nándorfehérvár visszavételére van irányozva, tehát 1521 után kelt. 2 1524 deczember 9. — Oklevéltár II. köt. 271 1.