Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Frangepán család oklevéltára. II. 1454–1527. Hamis oklevelek. 1209–1481. (Budapest, 1913.)

különben is inkább buzdítás czéljából íratott, Klaic munkája úgy helyrajzi, mint kritikai szempontból nagy haladást jelent. PAULER Gyula az első, a ki alapvető munkájában az Árpád-kori hamisítványok erdejébe élesen bevilágított, s az addigi schematikus felfogást Frangepánék első szerepléséről gyökeresen megváltoztatta.

1 Szerkesztőtársam BARABÁS Samu, a Frangepán-oklevéltár I. kötete anyagát elismerésre méltó korrektséggel elemezvén, egy fontos hipotézist állított fel,

2 mely szerint Bertalan (1193.) modrusi comes a vegliai Frangepánokkal egy törzsből származott ugyan, maga azonban nem volt hűbéres Vegliában, tehát nem is lehetett a korabeli hasonló nevű vegliai comessel egy személy. Éles szemmel külön választotta a jelen II. kötet Függelékében az 1209—1481. évi hamis okleveleket s ezáltal egy csomó bozótot takarított el a magyar történetírás e részben dúsan felvert mezejéről. A család eredetét illetőleg azonban csak ott tartunk, a hol előbb, t. i. bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy honnan jöttek. Klaicnak az a nézete, hogy úgy horvát, mint római (italo-román) eredetökre lehet valószínű bizonyítékokat felhozni (I. köt. 29.), meglehetősen általános szövegezésű. Abból, hogy a Frangepánok a XV. és XVI. században horvátul Frankapan- nak írják a n evőket, eredetökre nézve semmi sem következik. A Zrínyiek is magyarosan írják a nevöket s mégis horvát nemzetségbeliek, Klaic abbeli meggyőződését, hogy bennszülött előkelők Veglia szigetéről (domaca vlastela s otoka Krka), feltétlenül valljuk mi is. Mindaz, a mit a magyar Frangepánoknak a római és friauli Frangepániakkal való nemzedékrendi összefüggéséről imák s regélnek többé-kevésbbé epikus színezéssel krónikák és családi hagyományok, csak rövid megemlítést érdemel. 1 II. köt. 762 1. — Jó megjegyzések Schiller B.: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon 31 — '32., 214—5 11. - Turul" 1909. Különnyomat 1910. Bertalan modrusi comes.