Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

circumdando. Et post hec cursum metarum nobis rescribatis. Dátum Bude, Dominico proximo ante octavas sancti Georgii martiris. Kívül: Capitulo Strigoniensi. Eredetije hártyán, hátlapján viasz zárópecsét körvonalaival, az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 900.« jelzet alatt. Codex diplomaticus V. 2. 157—58. 11. j2i 1274. május 17. Az esztergomi káptalan jelentése IV. László királyhoz a margitszigeti apácáknak a Moys királynéi tárnokmestertől kapott Csaba falu birtokába történt beiktatásáról s a nevezett falu határainak megállapításáról. Excellentissimo domino suo L[adislao] Dei gratia illustri regi Hungarie capitulum ecclesie Strigoniensis orationes in Domino debitas et devotas. Litteras vestre serenitatis recepimus continentes, quod cum magistro Benedicto, aule vestre notario, nostrum hominem mittere deberemus, cuius testimonio idem magister B[enedictus] quandam possessionem nobilis viri Moys, magistri thavarnicorum domine regine et comitis Simigiensis, Chaba vocatam, quam ipse magister Moys cum omnibus suis pertinentiis sororibus de Insula Beate Virginis dedit et donavit perpetuo possidendam consensu vestre maiestatis interveniente, sicut in productis vestris literis vidimus contineri, reambularet convocatis commetaneis et vicinis, et eandem statueret et assignaret monasterio Beate Virginis de dicta insula perpetuo possidendam novis metis undique circumdando etc. Príma meta incipit a parte orientali in monte in magna silva perviam, que venit a parte septemtrionali de Cheu etc. exinde descendens per siccam et lapidosam vallem transit magnam viam, per quam itur de Strigonio Budám etc. Dátum feria quinta proxima ante festum Pentecostes. Eredetije foltos hártyán, hátlapjára nyomott viaszpecsét körvonalaival, az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 902.« jelzet alatt. Codex diplomaticus V. 2. 159—61.11. Arpádkori új okmánytár IX. k. 573—75.11. Átírta az esztergomi káptalan 1452. május 3-án (in festő Inventionis Sancte Crucis) kelt oklevelében, melynek eredetije rongált hártyán, selyemzsinóron függő rongált kerek viaszpecséttel, az Országos Levéltárban »M. O. D. L. 934.« jelzet alatt, XVIII. századi egyszerű másolata pedig ugyanott »M. O. D. L. 25050.« jelzet alatt található. Ugyanazon beiktatásról és határjárásról a budai káptalan is adott ki keltezésnélküli oklevelet, melynek eredetije hártyán, hátlapjára nyomott mandulaalakú viaszpecsét körvonalaival, az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 936.« jelzet alatt található.