Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

elé, melyben a Budapest történetére vonatkozó oklevelek összegyűjtését és kiadását javasolta. Javaslata kedvező fogadtatásra talált, megbízást nyert a gyűjtőmunka vezetésére, amely gyűjtőmunka 1912-től kezdve egészen Csánky Dezsőnek 1933 nyarán bekövetkezett haláláig állandóan folyt s közben Csánky Dezső az enenőrzésre felkért bizottság előtt ismételten beszámolt a gyűjtés eredményéről, amely beszámolók nyomtatásban is megjelentek. A Csánky Dezső halála után rendelkezésre álló kútfőanyagról készült összefoglaló jelentést, amely nyomtatásban szintén megjelent, 1934. január 9-én tárgyalta az ellenőrzésre felkért bizottság, amely a jelentés alapján úgy határozott, hogy a legközelebbi teendő az árpádkori kútfőanyag kiegészítése és kiadásra való előkészítése. Az azóta eltelt idő ennek a kiegészítő és előkészítő munkának volt szentelve, melynek eredményeképen a Csánky Dezső gyűjteményében talált 102 árpádkori oklevél helyett immár 320 áll rendelkezésre, az előkészítő munkáról pedig az oklevélszövegek után álló irodalmi utalások tanúskodnak. Az előkészítő munka folyamán mindenekelőtt irodalmi utalásokkal kellett ellátni az addig összegyűjtött árpádkori okleveleket, illetőleg meg kellett állapítani a kiadott oklevélszövegeket, mert a gyűjtőmunka kapcsán ez nem történt meg. Az irodalmi utalások készítése közben kitűnt, hogy egész sereg árpádkori oklevél másolata hiányzik a gyűjteményből, amely tartalmánál fogva felveendő lett volna. A hiányzó oklevélszövegek megállapítása szükségessé tette az összes árpádkori okleveleket tartalmazó kiadványok lelkiismeretes átvizsgálását, nevezetesen át kellett nézni a Codex diplomaticus, Árpádkori új okmánytár, Hazai okmánytár, Hazai oklevéltár, Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Monumenta episcopatus Vesprimiensis, Vetera monumenta (Theiner), Zichy-család okmánytára és Codex diplomaticus Arpadianus (Kubinyi) köteteit, amely munka eredményeképen számos budapesti vonatkozású árpádkori oklevél lemásolása vált szükségessé. A feladat nem volt könnyű, mert épen a legterjedelmesebb okmánytárak, nevezetesen a Codex diplomaticus és az Árpádkori új okmánytár magyarázó jegyzetei nem mindig megbízhatóak. Ezenkívül olyan oklevelek lemásolása is szükségessé vált, amelyek most már megszállott területek levéltári anyagához tartoznak, tehát nehezen hozzáférhetők. Ebben a munkában nagy segítségemre volt dr. Ányos Lajos orsz. főlevéltárnok úr, ki az Országos Levéltár állományához tartozó oklevelek felkutatására szinte fáradhatatlan buzgalommal szentelte magát s ennek javára irandó, hogy az itteni budapesti vonatkozású árpádkori oklevélanyag immár teljesnek tekinthető. Sokkal nehezebb feladat volt a megszállott területek levéltári anyagához tartozó oklevelek másolatainak megszerzése s költségkímélés okából fényképmásolatokat csináltattunk a gyűjteményből hiányzó oklevelekről, amelyek