Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)
1477. február 10. (in Lo[mperth]zaza, f. II. p. Dorothee) Sene-i Mihály és Cykohaza-i László beregi alispánok és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Darocz-i János kérésére kiküldték emberüket, Obegan-i Soclodi Barnabást pecsétjeik erejével és tanúságával (vigore et testimonio nostrorum sigillorum [) az alábbi vizsgálat végrehajtására. O visszatérve eskü alatt jelentette, hogy miután Daróci János saját jobbágyát, Borsowa-i Fodor Istvánt kihágásai miatt (pro demeritis suis exigendis) elfogta és fogságban tartotta, István saját ügye intézésére kezeseket (fideiussores) kért és állított: Athya-i Istvánt negyedmagával (quartummeí), majd az ugyanonnan való Nezew Dénest, Penze[s] Mátét és Gaydos Dénest, és az ő közvetítésükkel természetes urával (domino suo naturali) azt a megegyezést kötötte, hogy Ágnes-nap utáni vasárnap (febr. 9.) köteles Jánosnak négy akó bort, valamint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe utáni vasárnap (febr. 9.) 16 forintot fizetni, oly feltétellel, hogy Borsowa és Darocz birtokon lakó becsületes embereket kell kezesnek állítania arra, hogy elfogatása miatt nem költözik el, és ha mégis elköltözne, akkor e kezesek 20 forintban bűnhődjenek Jánossal szemben. A kezesek ígérték, hogy amennyiben János Fodor Istvánt nem terheli nagyobb adókkal, mint más jobbágyait, és vádját bírói úton igazolta (hec iuridice executus est), Péter székfoglalásának ünnepén (febr. 22.) négy akó bort és 16 forintot adnak át Jánosnak az Athya-i bíró előtt. Ha Fodor István e rendelkezést nem tartaná be, és e vállalás teljesítését kezeseire hagyná, váljon esküszegővé (fidefragus sit) kezeseivel szemben. Később Fodor István azonban szégyenszemre Wary királyi birtokra költözött. Végül a kijelölt bírói határnapon a kezesek azt a bevallást tették, hogy Fodor István Darocz-i Jánossal valóban kötött megegyezést, és hogy István János különleges jobbágya (speciális iobcígio) volt. Szakadt papíron, szöveg alatt öt pecsét maradványaival, zavaros szöveggel. DL 84542. (Lónyay cs. lt. 16-17.) - Külzetén: Pro Iohanni(!) de Darocz contra Stephanum Fodor de Borsowa inquisitoria. 1 sigillorunr. tollban maradt. 220 1477. március 21. (Bade, in Benedictiabb.) Mátyás király Bereg megye ispánjának vagy alispánjának és szolgabíráinak. Előadták Magfalwa-i Zowardfy György, nővére, Baka-i Bertalan özvegye, Krisztina nemes asszony és Swran-i János nevében, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe körül (febr. 2.) Bylke-i András és felesége, Anna - Bylke-i Mihály és István, Dolha-i György, Mistichew-i Zekan András és Rakolcz-i István tanácsára és segítségével -jogtalanul elfoglalták Györgytől és Krisztinától a néhai Bylke-i Iwachko Jánosnak a Bereg megyei Bylke, Dobruka, Mistychew és Lwkwa nevű birtokokban lévő részeit, amelyeket e János egykor György és Krisztina anyjának, néhai Katalin nemes asszonynak hitbére és jegyajándéka gyanánt, illetve egy pénzösszeg fejében adott át részint örök-, részint zálogjogon, és amelyeket azóta ők birtokoltak. - Emellett karácsony körül (1476. dec. 25.) Swran-i Pál és György erőszakkal elfoglalták Swran-i János Bereg megyei Balase birtokban lévő egy teljes jobbágytelkét és egy másik telek felét, amelyeken (in quarum faciebus) Péter, András és Molnár 1 Lőrinc jobbágyok laknak, és ezeket azóta is jogtalanul birtokolják. Megparancsolja, hogy küldjenek ki maguk közül egy vagy két embert, akik végezzenek ez ügyben vizsgálatot, majd tegyenek jelentést a személyes jelenlét bíróságának. Átírta Bereg megye hatósága 1477. május 5-én kelt jelentésében. DL 38394. (Újhelyi cs. lt.) 1 A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy mindhárom jobbágynak Molnár volt a családneve, vagy csak Lőrincnek.
