Neumann Tibor: Bereg megye hatóságának oklevelei (1299-1526). (Nyíregyháza, 2006.)

asztagot (acerbum! frugum), amelyet Anna apjára, Bertalanra hagyott, János pap neki átadta; Bertalan ígérte, hogy az asztag termény ügyében János papot minden támadóval szemben saját költségén megvédelmezi. Papíron, szöveg alatt öt pecsét nyomával. DL 20511. (NRA 252-49.) - Külzetén: Pro honorabili et discreto domino lohanne presbitero de Hethe contra Bartholomeum Zeremy super quendam acerbum(l) frugum expeditoria. 244 1498. március 26. (in Ardo, f. II. p. dom. Letare) Bekch György és Tholynger Bernát beregi alispánok és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy midőn hétfőn, Gergely-napon (márc. 12.) törvényszéket tartottak, Zowardfy néhai György özvegye (nob.) ösztönzésére (per inductionem) Iloswa-i Demeter (nob.) eskü alatt, keresztény hitére azt vallotta, hogy az előző napokban perlekedés támadt az özvegy Bylke-i jobbágya, Nagyjakab (Nagyakab) Péter és Iloswa-i néhai Miklós (nob.) Iloswa-i jobbágya, Elekze között a Bereg megyei Bylke birtok határában lévő szántóföld ügyében, amelyről Elekze és Péter egyaránt azt állították, hogy a sajátjuk. A két jobbágy urai a pert Iloswa-i Demeterre bízták, hogy ítélete szerint kiigazíthassák a vitás földet. Demeter a perlekedőkkel együtt kiment a vitás földhöz, ahol összehívva minden Bylke-i népet, azt az ítéletet hozta, hogy Elekze tegyen esküt arról, hogy a föld őt illeti és sajátja. Elekze azonban nem kívánt esküt tenni, mondván: ő azért nem kíván esküt tenni, mert nem tudja, hogy kié a föld, csak az urától hallotta, hogy az övé. Ezt hallva az összes Bylke-i azt vallotta, hogy ez a föld mindig is Nagyjakab Péteré volt, és sosem tudtak arról, hogy Elekze-é lett volna. Ezért Péter megfizette Demeternek azt a 12 dénárt, amit köznyelven tisztaságnak neveznek (quod dicitur vulgariter thyzthasagoth), Demeter a földet örökbe Péternek ítélte, határpontnak pedig egy kereszttel megjelölt fát jelölt ki.

1 Papíron, szöveg alatt öt pecsét darabjaival. DL 38435. (Újhelyi cs. lt.) - Külzetén: Pro relicta condam Georgii Zowardfy contra Nicolaum de Iloswa super quandam terram iuridice reobtentam. Hátoldalán alul egykorú írással: Pro tenore prohibita per Iohannem Swpan.

2 1 A határponttal kapcsolatos kitétel a szöveg alatt utólagos beszúrás. 2 Zsupán János a Kisgúti Zsupán család tagja (vö. DL 38395.). 245 1500. október 26. (in Demetrii) A leleszi konvent előtt Synew-i Benedek és András (nob.) szorító szükségeik elhárítására a Bereg megyei Mathyws birtokon lévő két jobbágytelküket és egy jobbágytelek-helyüket (unum locum sessionis ipsorum iobagionalis) minden jövedelemmel, haszonvétellel és tartozékkal, azaz művelés alatt álló és nem álló szántóföldekkel, földekkel, rétekkel, legelőkkel, erdőkkel, ligetekkel, cserjésekkel, vizekkel, folyókkal együtt Kerechen-i Istvánnak (nob.) 20 tiszta aranyból való forintért zálogba vetették oly módon, hogy ugyanilyen áron - bármilyen értékbecslés nélkül - bármikor visszaválthatják. Kötelezik magukat, hogy ezek birtokában Istvánt saját költségükön mindenkivel szemben megvédik. Átírta Bereg megye hatósága 1505. április 21-én. Bártfa város lt., Középkori gyűjtemény 3855. (DF 216744.) 246 150[2|. április 4. (f. II., in Ambrosii ep. et conf.y Pathoczy Miklós beregi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy midőn hétfőn, Ambrus-napon (ápr. 4.) törvényszéket tartottak, Fanczyka-i Lázár (nob.) bizonyos záloglevelek ügyében eléjük idézte (per viam citacionis adduxerat) Halabor-i Barnabást (nob.), bemutatva egyben az említett zálogleveleket is, amelyeket végigolvasva megértették, hogy azok a javak, amelyeket e levelekkel a néhai Fanczyka-i Mózes és János (nob.) Kerepecz-i János deáknak zálogba bocsátott, teljes jogon és örökség jogán (omnis iuris titulo ac iure hereditario) Lázárt illetik, aki