Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)
1686. febr. 17. írja Székely László Kolosvárról az erd. fejedelemnek, hogy Tököli Imrének egy „bejárója" kiment (?) s szekeres lovakat és paripát kért „egy Egri nevű inasát is küldte, hogy az feleségéhez menjen Munkácsra ... az ember azt mondja kegyelmes uram, hogy az szerdai* Nándor Fej érvárról maga személye szerént jű Várad segítségére, tiz ezer tatár is jött melléje az Duna mellett; kedden reggel indult ez meg kegyelmes uram Váradrul, akkor az szerdárt Gyula táján mondották, már tatárok elöljáróban postán el is érkeztek volt, sok törököt mond Váradon is. Ugy hiszem lészen Karafának is kivel harezolni, noha űtet is, az mind mondják . . . magyarral együtt volt lnisz ezer ed magával Sz. Jób alatt ; semmiben hajtják az törököt, meg sem tudják gondolni, hogy reájok menjen most. 90. 1686. marc. 15-ke'n kelt és a Bécsben alkudozó erdélyi követek jelentésére adott ujabb utasításban ismét előfordul az Erdély és Magyarország közötti határ megállapítása. A 3-dik pontban ez mondatik: „ha pedig világosítani kell, most micsoda helyeket bír az mi Kegyelmes Urunk az Portáimban, ezek azok : Huszt Mármarossal, Kővár vidéke felső és közép Szolnok vármegyével, Kraszna vármegye Somlyóval s egy darabja Zaránd és Arad vármegyéknek, hódolás nélkül most is bírja ezeket az mi kegyelmes Urunk ő Nagysága Erdélyhez, sőt Bihar vármegye is mind ez ideig az mi kegyelmes urunknak ő Nagyságának contribuált, azt a Török sem ellenezte. Ugy az egész Zar á nd, A r a d, Békés v á r m e gy é k n e k li ó d olásképpen való bírását is Küldöttünk Kegyelmeteknek egy Approbátát is, az