Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

1686. febr. 17. írja Székely László Kolosvárról az erd. fejedelemnek, hogy Tököli Imrének egy „bejárója" kiment (?) s szekeres lovakat és paripát kért „egy Egri nevű inasát is küldte, hogy az feleségéhez menjen Munkácsra ... az ember azt mondja kegyelmes uram, hogy az szerdai* Nándor Fej ér­várról maga személye szerént jű Várad segítségére, tiz ezer tatár is jött melléje az Duna mellett; kedden reggel indult ez meg kegyelmes uram Váradrul, akkor az szer­dárt Gyula táján mondották, már tatárok elöljáróban postán el is érkeztek volt, sok törököt mond Váradon is. Ugy hiszem lészen Karafának is kivel harezolni, noha űtet is, az mind mondják . . . magyarral együtt volt lnisz ezer ed magával Sz. Jób alatt ; semmiben hajtják az törö­köt, meg sem tudják gondolni, hogy reájok menjen most. 90. 1686. marc. 15-ke'n kelt és a Bécsben alkudozó erdélyi követek jelentésére adott ujabb utasításban ismét előfordul az Erdély és Magyarország közötti határ megállapítása. A 3-dik pontban ez mondatik: „ha pedig világosítani kell, most micsoda helyeket bír az mi Kegyelmes Urunk az Portáim­ban, ezek azok : Huszt Mármarossal, Kővár vidéke felső és közép Szolnok vármegyével, Kraszna vármegye Som­lyóval s egy darabja Zaránd és Arad vármegyéknek, hó­dolás nélkül most is bírja ezeket az mi kegyelmes Urunk ő Nagysága Erdélyhez, sőt Bihar vármegye is mind ez ideig az mi kegyelmes urunknak ő Nagyságának contri­buált, azt a Török sem ellenezte. Ugy az egész Zar á nd, A r a d, Békés v á r m e gy é k n e k li ó d olásképpen való bírását is Küldöttünk Kegyelmeteknek egy Approbátát is, az

Next

/
Thumbnails
Contents