Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

gassák s ne bántsák, mert ha Hatalmasságod megh nem bönteii Eőket, és az rabokat megh nem adattya, tellyességgel elvész az föld. Mert az Hatalmasságod és az En Ellenségemnek ennél nagyobb Erőmnek nem lehet, mint mikor azt láttyák hogy az Hatalmasságod Szancsáki, kiktől En Hatalmasságod után oltalmat várnék, dullják, rabollják és pusztéttják földemet. Immár pediglen Emberemet sem boesáthatom az Véghbeliekhez, ha valami szükségh kévántatnék az Hatalmasságod Országod oltalmára; seőtt mégli kiket Hatalmasságod ereszt ide, azokat is Halállal fenegetik mert meghfogják Embereimet, és mind Tűzzel-Vassal fenegetik az én alattam valókat, nem hogy segitséggel lennének az Német ellen . . . Könyörgök, hogy Hatalmasságod visellye ugyan valóban gondomat, maradhassak Békével megh, az Hatalmasságod kegyelmes oltalma és Árnyéka alatt, mint az én Eleim az Hatalin. Boldogh Emlékezető Attya alatt, hogy tellyes Eletemben, én alattam valóimmal egyetembe szolgálhassak II alkalmasságodnak. 13. Kivonat Kovacsóczy és Zsombory kormányzóknak 1 584 dec. 14-kéről kelt levelokből melyben jelentik a lengyel királynak, hogy a két török Csauz megjelent Budán és a Végeken, többek közt Gyulán is. De hogy itt mit csinált, arról hallgatnak. Annál többet irnak a budai basa embertel enségeiről. A borzasztó állapotot jellemzőleg irják pl. e szavakban : „Irtunk kapitány uramnak is, hogy eő is, amennyire lehet, megóvja magát efféle galibátúl, egy faluért kettőért bajt ne indítson, hogy az közbeszéd szerint nyulat kergetvén medvét ne leoltsunk, ne irritáljuk őket, mert könnyű valamit elkezdeni, de nehéz elvégezni .. . Most külömb az állapot, ujjak az Basák, untalan változnak, nem értik az mi állapotunkat, tsak az adományra néznek, ki miatt mi fogyton fogyunk és nem győzzük immár őket . . . jó azért az időhöz szabnunk magunkat. Ebben ugy tetszett, Kegyelmes Urunk, hogy ennél egyéb utat nem vehettönk, mert akármit mongyunk is, magunkban kell tűrnünk, sem