Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

Kivonat az erdélyi fejedelemnek a török császárhoz szóló leveléből, melyben (dátum nélkül) újra könyörög- a török császárnak és Sziausz Bassának, a végbeli rablások ügyében. Elpanaszolja, hogy a szolnoki, gyulai és jenei bégek iszonyatos rablásokat és pusztításokat tesznek, nem törődve a császár parancsával. Hivatkozik, hogy ő és fejedelmi elődei hiv alattvalói voltak a töröknek, rendesen fizették az adót, mégis ime „az Hatalmas Császár véghbeli vitézeitől — úgymond — untalan sok bántásim vannak, kiváltképpen ez mostani Időben, az én Bértokom belieknek, kényszerittetem megtalálnom az Hatalmas Császárt siránkozó panaszommal és könyörgésemmel az Véghbeli Zancsák bégek és egyéb rendbeli vitézek ellen, kiváltképpen az Szolnoki, Gyulai és Jenei Bégek ellen, kik nem nézvén az Hatalmas császárnak Javát, és az Földnek pusztulását, sem az szegény községnek nyomorúságát, az Hatalmas Császár földét, az én alattam valókat egynihány falubelieket csak nem régen is oly igen eldulták elrablották; és olly rettegésbe hozták, hogy telyjességgel kétségessé tettek az Hatalm. Császár kegyelmessége felöl, és az Németh Ellenségnek sziveket emelik, Engem is Gyalázatba és névetségbe hoztak egyéb Keresztyén fejedelmek előtt ..." azért kéri szüntesse meg e zaklatásokat. lO. 1584. szept, 5-kén. Báthory Istv. lengyel király Bialavicsa nyári lakából irja a helytartóknak válaszul, a török által kiküldött Csauszra vonatkozólag, hogy nem sok reménye van jó eredményhez. „Aclgya Isten, hogy mind eő jó szívvel informálja az Portát, s mind hellye és foganattya legyen Informatiójának, de kévánhattyuk ezt inkább, sem reméllhettyük Az szóval igen tudnak élnyi, sokszor nem