Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)
Item volumus, quod terram et alia iura, que tempore predicti kanssimi patris nostri eisdem fuerunt certis metis liminata, 2 őpossidere valeant perpetuo et habere. Ut igitur huius nostre concessionis series robur optineat perpetue firmitatis, presentes eisdem hospitibus nostris 3 7 concessimus litteras dupplicis si gilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus magistri Benedicti Orodiensis ecclesie f)reppsiti, aule nostre vicecancellarii dilecti et fidelis nostri, anno Domini M. CC. Lxx. octavo Kai. Julii, regni autem nostri anno primo. A háromféle szöveg összehasonlításából kitűnik, hogy a szövegek nagyobb részükben egyeznek egymással, s az eltérések öt pontra szorítkoznak. 1. Németlipcse földjének határleírása az 1274-i oklevélben a többi elsőd leges átiratban olvasható határleírással teljesen egyezik ugyan, de nem V. István oklevelének szövegébe van illesztve, hanem V. István oklevelének befejezése után következik a sági konvent oklevelére való hivatkozással, míg a többi átiratban a határleírás V. István oklevelének a része, s nincs semmi utalás a sági konvent oklevelére. 2. Ugyancsak az 1274-i átirat a lipcseiek vámmentességét az ország egész területére kiterjedőnek állapítja meg, míg a másik három átiratban csak Zólyom megye területére kiterjedő' vám- vagy harminca d-mentességró'l van szó. 3. Az 1274-i és az 1291-1 átiratban nincs meg az 1281 -i szövegnek az a mondata, amely bárkinek Lipcsén való tartózkodását (letelepedését?) biztosítja (. . . et cuiuslibet conditionis homines . . . habeant facultatem.) 4. Az 1274-1 szöveg a lipcsei egyháznak egyszerűen a korponaiak és selmecbányaiak kiváltságait biztosítja, míg az 1281 -i es az 1291 -i átirat dézsmamentességet, illetőleg szabad dézsmákat állapít meg. Ennek fejében azonban 5. az 1281-1 átirat szerint a lipcsei plébános minden 50 mansio után évi egy márka ezüstöt tartozik fizetni. Ez az utóbbi rész az 1274 -í es az 1291-i átiratban hiányzik. Látnivaló, hogv az eltérés az 1274-i és az 1281-i szöveg között jóval nagyobb, mint az 1291-inek az 1281-itől való különbözése. Az 1291-i szöveget voltakép az 1281-inek megrövidítése gyanánt lehet tekinteni. Ami az átíró oklevelek eredetijének külsó' sajátságait illeti, azok ellen a fényképek alapján alig lehet súlyos kifogást emelni. A pecsét ugyan — a Századok 1909. évf. 861—62. lapjain olvasható megállapítás szerint — mind a négy átíró oklevélről elveszett, (a fényképeken ez már nem látható,) egyébként azonban mind a négy oklevél valódinak látszik. IV. László 1274-1 oklevelének írása kifogástalan, egykorú udvari kancelláriai írás ; keltezési záradéka (a méltóságok nevének felsorolása is) teljesen megfelel az 1274. év első felének. A két 1281-i oklevél is gyakorlott író írása, mégpedig Lodomér érsek és az esztergomi káptalan oklevele azonos kéztől való. Bár tudjuk, hogy az esztergomi érseknek volt kancelláriája, sőt cancellariusa is (olv. Magyar Oklevéltan, 141. 1. 3. jegyz.), a két oklevelet ez nem hozhatja gyanúba, mert hiszen az ugyanazon helyen egyidőben kiadott két oklevélnek a tisztázását könnyen végezhette ugyanaz az írnok : vagy az érseké, vagy a káptalané. III. András király oklevele is gyakorlott kéz írása. Igaz, hogv a díszített kezdő A betű formája elüt a III. András 2 6 1274. : limitata 2 7 1281. e- k. : hospitibus nostris nincs.
