Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

íbi sunt iterato tres mete terree, quarum una separat de Nomar, secunda de Selyz, tertia de Obod. Exinde flectitur iterato versus meridiem ad i Has duas metas terreas, que sunt íuxta illám viam et íbi terminatur. Et hec omnia nobis per litteras dicti capituli et per Narduk de Prasona (?)

4 hominem nostrum ac Egydium filium Puca de Kech plenius constiterunt. Ut ígitur hec a nobis facta donatio robur optineat perpetue firmitatis, nec processu temporum per quempiam in irritum valeat revocare (!),

5 presentes concessimus litteras eidem duphcis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus magistri Petri dilecti et fidelis nostri aule nostre vicecancellarn, anno Domini M°CC°LX° septimo. Gyanús o k.1 e v él. A szöveg íráshibáit esetleg a kettős átírásnak lehetne tulajdonítani, az ifj. király címében a dominus Cumanorum kitételét pedig, mely az 1267-ből ismeretes oklevelekből hiányzik (olv. a Századok, 1921. 84. 1.), az magyarázhatná, hogy ez az oklevél 1267 legvégéről való lehet. (1268-ban a dominus Cumanorum ismét használatos.) Ámde feltűnő a Pós mester részére szóló 1267-i (1871. sz.) oklevél szövegével több helyen való egyezés is, melynek átírása ugyanazon a napon, 1272. febr. 17-én történt! Különösen pedig az esik latba, hogy a III. András nevében szóló 1291-1 átírás külseje, a benne használt et.. . meo dignaremur privilegio confirmare kifejezés, és az 1272-i oklevél méltóságsorának az értelem megzavarásával történő megrövidítése (Id. a 2161a. számot) olyan körülmények, amelyek a valódiságot kétségessé teszik. Mivel azonban az 1267-i oklevelet és átiratait csak az 1291-í oklevélnek, elején csonka fényképéről ismerem, meg kell elégednem mind a három (1267. 1272. és 1291-i) oklevél erősen gyanús voltának megállapításával. 1874 a. 1267. Feketehalom. 1268. jún. 3. Preuchul réve. f — megparancsolja a hunodi várnagynak, hogy hadi népével siessen a Kémén fia Lőrinc által Feketeuholmban'ostromolt ifjabb király segítségére. — D. in castro Feketeuholm secunda oppugnationis die, a. D. 1267. Eredetije Kemény (Dipl. Suppl. I. 73.) szerint a br. Kemény-cs. levéltárában. Fejér, CD. VII. 4. 133. Teutsch—Firnhaber, Urkundenbuch, I. 86. Densusianu, Documente, 330. H amis, olv. Pauler, A magy. nemz. tört. II.

a 597. és Karácsonyi, Hamis oki. 24. 1875. — Parabuh ispánnak érdemeiért a Waag mellett Komárom megyében [Cumarun] fekvő Meger (Megyercs?) falut adja. — D. in portu Preuchul in oct. Pentecostes, a. D. 1268. Eredetije az Orsz. Levéltárban, Dl. 659. Wenzel, ÁUO. VIII. 203. Kivonat: Fejér, CD. IV. 3. 488. V. ö. az 1856. számmal. Az oklevélben szereplő Meger falu talán a komárommegyei Megyercsnek, nem pedig Nagymegyernek felel meg (amint Csánki III. 490. vélte), mert az utóbbi jó messze van a Vágtól. 1876. 4 Lehet Parsona vagy Prsona is, de nem persona ! 5 Javítva, de mégsem revocari.