Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

— a jászói [de Jazow] Ker. Szt. János-egyházának (a prépostságnak) adja a szabolcsmegyei Kalló [Kollou] nevű halastavat, amely egykor az örökös nélkül elhunyt Péteré volt, miután János, pataki [de Potok] plébános jelentéséből adományozási jogáról meggyőződött. — D. in Potok, in festő S. Gregorn, a. D. 1243. (!) Átírta V. István kir. 1270. (A jászóvári prépostság titkos Ivt. «Jv. t. lt. fasc. I. nr. 1.») Fejér, CD. V. 1. 102. (Cornides másolatából.) Az átíró oklevélben az ifj. kir. oklevelének évszáma «millesimo ducentesimo X°L tercio»-nak van írva, nyilván a két római számjegy téves felcserélésével. (Az ifj. kir. titulusa is 1263-ra mutat.) Fejér közlésében megjegyzés nélkül 1263-at írt, a napi kelet «Gregorii»-ját pedig «Georgii»-ra változtatta, a szövegben is több hibával. 1800. — az atyjával a minap (1262. dec. 5.) Poroszlón [Puruzlo] kötött békemegállapodást kiegészítve szorgalmazza a Fülöp esztergomi érsek királyi kancellár és Smaragd kalocsai érsek ifj. királyi kancellár által szerkesztett békeokmánynak a pápa által való megerősítését; ha a pozsonyi és poroszlói békét megsértené, főuraival, ú. m. Smaragd kalocsai érsek kancellárral, Benedek mester aradi prépost alkancellárral, Dénes nádor bácsi ispán, Lőrinc tárnokmester Szörényi bán, László erdélyi vajda szolnoki ispán, Baas mester udvarbíró gömöri ispán, István főasztalnokmester és Domonkos főpohárnokmesterrel vagy ezek hivatali utódaival együtt átok alá vettessék, s hasonlóképpen a béke megsértése esetén atyja is főembereivel; a kölcsönös foglalások visszaadására, a besúgók meg nem hallgatására, fenyegető levelekre, az átszökött gonosztevők megbüntetésére vonatkozó megállapításokat eskü alatt erősíti meg, különösen kiemelve s atyjától is személyes eskü alatt kívánva, hogy egymás hozzátartozóit és híveit ne üldözzék, ne zaklassák, sot egymás híveit is kedveljék. — D. prope monasterium Zokol in Inventione s. crucis, a. D. 1263. Eredetije az esztergomi érsekség vil. ltr. (Lad. V. no. 5.) Bél, Notitia I. 122. Pray, Annales I. 314. Katona, Hist. crit. VI. 370. és Hist. Coloc. eccl. I. 313. Fejér, CD. IV. 3. 160. Knauz, Mon. Strigon. I. 485. Densusianu, Documente, 305. Kivonat: Teutsch—Firnhaber, Urkundenbuch I. XLIII. Magyar Sión I. 697. Cod. Strigon. I. 49. 1801. — az Újvár megyei Dumuzlo (Domoszló, Heves vm.) földet, melyen öt daróc-[drawcj család tartózkodik, Compolt ispánnak adja, feltéve, hogy az adomány ellen senkisem emel óvást. — D. in Warkun in festő S. Bartolomei ap. Eredetije az Orsz. Levéltárban, Dl. 513. Wenzel, ÁUO. VIII. 20. (1261-70.) és XI. 498. (1260 körül téve, a fenntartásra vonatkozó mondat kihagyásával.) Magyarul : Gyöngyös, VIII. évf. 1879. 44. szám. Az évszám az ifj. király titulusa alapján (v. ö. Századok, 1921. évf. 83. sk. 1.) és az 1263-i privilegialisoklevél alapján állapítható meg. (Lásd az 1803. számot.) 1802. 1263. márc. 12. Patak. 1263. május 3. A szakolyi monostor mellett. (1263.) aug. 24. Várkony,